„Bányászat” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A szénhidrogének szilárd, folyékony és gáznemű halmazállapotban találhatók. Irásos emlékek szerint az iraki Kirkuk városa közelében több mint 4000 éve égett a földgáz, egy 40-50 méter átmérőjű sziklamélyedésben. Az első felhasználás a természetes aszfalt formájában Babilon csatornaépítéseinél történt. A felszínen megjelenő olajakat lámpaolajként már évszázadok óta használták, [[Agricola]] fő művében már az akkor megtalálható bitumen lepárlását és használatát is ismertette.
 
A szénhidrogének keletkezésének és feldúsulásának minden részlete még ma is vitatott. A legelterjedtebb és legvalószínűbb elméletek szerint az egykor élő tengeri plankton féleségek tömeges elpusztulása és feldúsulása majd a magas nyomás és hőmérséklet hatására történő átalakulása kapcsán keletkezett. Tektonikai mozgások, hegységképző erők hatására a képződmény a különböző kőzetekben bekövetkezett mozgása következtében olyan porózus, mikroüreges kőzetekbe jutott ahol a fedő, tömör kőzetek ''csapdába'' ejtették és boltozatokban megrekedt, fajsúlysűrűség szerint a víztől és a gáztól elkülönülve. A furólyukakon keresztül termelik ki a gázokat, könnyű- és nehézolajokat, a földi-viaszokat (ozokerit).
 
A felhasználásban a nagy áttörés a [[18. század]] derekán történt amikor az Egyesült Államokban Pennsylvániában Drake ezredes titusvillei fúrása nyomán [[1859]]-ben kitört az ''olajláz'' és szinte ezzel egy időben az oroszországi [Baku]] városa mellett kezdődött az iparszerű termelés. Amerikában Rockefeller, míg Oroszországban a Nóbel fivérek teremtettek rendet a termelés káoszában. Texasban és Oklahomában önálló vállalatokat alapítottak és megkezdték a kivitelt Európába, Indiába és a Távol-Keletre. Rövid időn belül a Holland Keletindiai Társaság Indonéziában tárt fel jelentős készleteteket, [[1912]]-ben megkezdték az olajtermelést a perzsiai kőolaj mezőkön, de fejlődött Mexikó és Venezuela kőolajipara is.
748

szerkesztés