„Szőke István (fafaragó)” változatai közötti eltérés

Tapolcán 1921.05.09-én született. Elemi és polgári iskoláit Kaposváron végezte. A faragás alapjait a polgári iskolában Tormási István László úrtól sajátította el. 12 éves korában már nem csak fűzfasípot, hanem virágkarót, ékrovásos munkákat készített. Ekkor volt alkalma közelről látni és tanulmányozni idős Kapoli Antal munkáit, melyet Kapoli lánya mutatott meg. Nagyon megtetszett és attól kezdve megkísérelte a virágmintás faragást is. Háború után fából és barackmagból gombokat készített, csontból apró dolgokat faragott. 1950-től a vasúton dolgozott ahol több ügyes kezű emberrel találkozott. Ez a társaság 1960-ban faragószakkörbe tömörült, e szakkör 1967-ig működött. 1967-ben belépett a Népművészeti szövetkezetbe. 1968-ban Népi Iparművész elismerést kapta. A szövetkezettől 1981-ben ment nyugdíjba. 1960-tól a Megyei Tanács Művelődési Osztály, majd a megalakult Somogy Megyei Művelődési Központ állandó külső munkatársaként igyekezett tenni a népművészetért, ezen belül a fafaragásért. Az ország sok helyén részt vett közös kiállításokon I.,II.,III., díjat és külön díjakat kapott. Önálló kiállítása 1991. októberében a SMK-ban volt. 1992-ben az Országos Népművészeti Pályázaton I. díjat Arany plakettet kapott. 1962-től szakköröket vezetett felnőtt és diák faragók részére. Fafaragó táborok rendszeres résztvevőjeként járt Tabon, Szőcsénypusztán, táborvezetőként Babócsán, Somogyváron, Somogyvámoson. TIT Néprajz-Népművészeti Szabadegyetem előadásait hallgatta 1978-1979-ben. Majd 1984-1986. Budapesten a Népművészeti Szabadegyetemen vett részt. 2001. augusztus 20.-án Aranykoszorús díjat vehetett ás a budai várban. 2007. augusztus 20.-án a Magyar Köztársaság Kormánya a Népművészet Mestere Díjat adományozta fa -és csontfaragó népi iparművésznek. A Somogy Megyei Népművészeti Egyesület tiszteletbeli tagja. Hosszú, tartalmas a népművészet szeretetében telt életútja 2019. február 18.-án végett ért.