„Marcus Antonius” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Visszavontam az utolsó változtatást (84.0.3.243), visszaállítva Pagony szerkesztésére |
||
71. sor:
== Caesar halála után ==
Caesar [[március 15.|március 15-én]] bekövetkezett halála után Róma egy időre megbénult. A [[Marcus Junius Brutus]] és [[Caius Cassius Longinus (Kr. e. 44)|Caius Cassius Longinus]] vezette [[Római Köztársaság|republikánus]] összeesküvők a senatus támogatásával kiegyeztek a Caesar-párttal: [[március 17.|március 17-én]] [[Tellus]] templomában megegyeztek, hogy a gyilkosok tette büntetlen marad, Caesar intézkedéseit viszont nem vonják vissza. A dictatori címet örökké eltörölték. Nyilvánosságra hozták a politikus végrendeletét: vagyonából fejenként 300 [[sestertius]]t hagyott a [[plebs]]re, és megnyitotta a nyilvánosság számára hatalmas kertjeit.
Közben gyülekeztek a fővárosban Caesar veteránjai, akik a fellelkesült plebejusokkal együtt egyre inkább az összeesküvők ellen fordultak. Jelszavukat Lepidus adta meg, amikor kijelentette, hogy Caesar gyilkosait meg kell büntetni. A közhangulatot a caeasariánus vezetők, így Antonius is igyekezett kihasználni. Magához vette a megölt dictator vagyonát és iratait, és halogatta az örökség kiosztását, azonban Caesar temetésén a véres tóga felmutatásával tüzelte a köznépet. A beszéd olyan tömegmozgalmat indított, amely már az egész római elitet veszélyeztette. Egy dél-itáliai görög – [[Hérophilosz]] – aki [[Caius Marius (i. e. 107)|Caius Marius]] unokájának adta ki magát, a már-már rabszolgafelkelésre emlékeztető mozgalom élére állt. Végül Antonius maga volt kénytelen kivégeztetni és elfojtani a forrongást. Az apagyilkosként emlegetett összeesküvőknek menekülniük kellett.
| |||