Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás, 6 hónappal ezelőtt
A lejjebb fekvő területeken az állatvilág megegyezik a környező sík területekével. A tűlevelű erdőkben a [[tajga]] számos fafajtája fellelhető. Ezek a nedves-hűvös körülményekhez szokott növények a jégkorszak után Európát keleti irányból népesítették be ismét és ma csak Közép-Európa magasabban fekvő részein fordulnak elő. Csak kevés a [[pleisztocén]] idején jégmentesnek megmaradt, elszigetelt [[refugium]]ban tudott megmaradni néhány élőlény a jégkorszak előtti (preglaciális) időszak faunájából, mint például egyes csiga- és bogárfajták.
 
Sok jellegzetes alpesi állatfaj él az erdőhatár felett az oreálban. Egyes fajok esetében ezt azzal magyarázzák, hogy így próbál kitérni az emberek elől. Sok állatfaj rokonságban van tundrán élő fajokkal, ahol szintén előfordulnak. Hasonlóan szoros kapcsolatok állnak fenn más magashegységekkel. Európa magashegységi faunájaban gyakoriak a jégkorszaki állatvilág maradványai (Reliktpopulationen[[Reliktum faj|reliktum társulások]]), melyek az alacsonyabban fekvő területekről a jégkorszak után teljesen eltűntek. Ezt a folyamatot nevezik ''areáldiszjunkció''nak. Eredetük szerint vannak ''arkto-alpesi'' eredetű fajok (melyek a tundráról származnak) és vannak ''boreo-alpesi'' eredetű fajok (melyek a tajgáról származnak) különböztethetők meg.
 
A jellemző emlősöknek a [[zerge]], az [[alpesi kőszáli kecske]], a [[mormota]] és a [[havasi pocok]] számítanak, a térség jellegzetes madara a [[havasi csóka]], a [[holló]], az [[örvös rigó]], a [[havasi pinty]], a [[szirti sas]], a [[fenyőszajkó]] és az [[alpesi hófajd]].
 
A szlovén Alpokban és a [[Trentino|Trentinóban]] lévő ''Adamello'' natúrparkban még ma is vannak barnamedvék. Az 1990-es évek óta a Szlovéniából való átvándorlás és célzott telepítések révén ismét él egy kisebb medvepopuláció Ausztria területén. A legtöbbjük a ''Naturpark Ötscher-Tormäuer'' területén él. A [[szürke farkas|farkas]]okat 1900 körülre kiírtottákkiirtották az Alpokban, de az [[Appenninek]] felől érkezve 1990 óta ismét megjelentek. Manapság mintegy száz példányuk él a Nyugati-Alpok francia és olasz részén. A [[szirti sas]] bár az egész északi féltekén elterjedt, Közép-Európában mégis csak az Alpok és a [[Kárpátok]] hegyeiben lelhető fel. Több nagytestű állatot az ember írtottirtott ki, mint például az [[eurázsiai hiúz]]t, a [[szakállas saskeselyű]]t és a [[fakó keselyű]]t. Ezeket a fajokat ismét igyekeznek meghonosítani visszatelepítések által. Egyes [[gerincesek]]nél szezonális [[dimorfizmus]] figyelhető meg: a nyári világosabb szőrzetet vagy tollazatot télen egy fehér váltja (pl. [[havasi nyúl]], [[alpesi hófajd]]).
 
A [[kétéltűek]] közül a fekete színű [[alpesi szalamandra]] alkalmazkodott a talán a legsajátosabb módon az itteni élettérhez. Egyetlen közép-európai kétéltűként az utódait kifejlődve hozza világra. A lárva kifejlődése a [[méh (anatómia)|méh]]ben a tengerszint feletti magasságtól függően 2-3 évig eltart. Így ez a faj független a felszíni vizektől, melyek más kétéltű fajok lárváinak kifejlődéséhez feltétlenül szükségesek. Az alpesi szalamandra Ausztriában 2800 méteres magasságban is előfordul.
89 974

szerkesztés