„Wittelsbach Erzsébet magyar királyné” változatai közötti eltérés

Visszatértét követően is folytatta a Madeirán megkezdett magyarnyelv-tanulását, ennek újbóli rendszeressé válása Homoky Imre 1863. február 9-ei szolgálatba lépésével vette kezdetét.<ref>Márki Sándor: ''Erzsébet királyné.'' Budapest, 1899</ref> E professzionálisabb képzés kiegészítésére, nyelvkészsége fejlesztésére magyar társalkodónőt keresett. Legyőzve az udvari ellenállást, az 1864-ben udvartartásába kerülő [[Ferenczy Ida]] személyében nemcsak kitűnő beszélgetőpartnerre, hanem bizalmas barátra is lelt.<ref>Tolnayné Kiss Mária: Ferenczy Ida. Erzsébet királyné felolvasónője (1839-1928). In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18. – 1993. január 15.) Budapest, MNM, 1992, 21-23. o.</ref> Döntésével ismét újabb, az udvari személyi politikát alapjaiban érintő bonyodalmat okozott, tekintettel a kiválasztott hölgy alacsony (köznemesi) származására. Ennek következtében számos megalázó szituáció teremtődött tekintettel arra, hogy kellő származás hiányában nem volt jogosult az udvari rendezvények jelentős részén való jelenlétre, végül e helyzet „felemás” megoldását ''brünni alapítványi hölggyé'' való kinevezése jelentette. Ferenczy Ida udvari szolgálatba kerülésének története forráshiány következtében máig feltáratlan. [[Falk Miksa]] lejegyzésében vált ismertté, hogy információi szerint az Erzsébet számára felterjeszteni kívánt listára végül egy idegen kéz által írt név is felkerült.<ref>Falk Miksa: ''Erz''s''ébet királynéról (Visszaemlékezések).'' Budapest, Lampel, 1898</ref> Bizalmas kapcsolatuk kiváltotta az udvari környezet rosszallását, hiszen a magyar felolvasónő nem csupán rangjának kijáró befolyással bírt, hanem Erzsébet mellett titkári teendőt is ellátott [http://mult-kor.hu/paratlan-sisi-levelek-a-kastely-padlasarol-20150604] amellett, hogy a személyzetre vonatkozó, illetve egyéb személyes jellegű döntések meghozatalában is segítségére volt baráti tanácsaival. Ferenczy Idának jelentős szerepet tulajdonítanak abban, hogy Erzsébet figyelmét a magyar nyelv és irodalom mellett a magyarkérdésre irányította.<ref>Tolnayné, 1992, 21-23. o.</ref> Másik igen kedvenc udvarhölgye a zalai gróf [[Festetics Mária]] ([[1839]]–[[1923]]), akiről azt őrták, hogy "... úgyszólván reggeltől estig a királynéval töltötte egész idejét. Valami rendkívüli kedvesség fölött rendelkezett. Meg tudta nyerni — ha akarta — a legfanyarabb emberz is. Mindenről volt egy jó megjegyzése vagy egy bájos szava... Mindig élvezet volt vele tölteni az időt. Erzsébet királyné csakhamar annyira megszerette, hogy csak rövid órákig tudott el lenni nélküle. Napjának legnagyobb részét vele töltötte, nem ment ki sétára, látogatóba, színházba hogy kedves udvarhölgyét ne vitte volna magával. S ha egyedül voltak, soha se beszéltek másként, mint magyarul. Ezt annyira megszokták, hogy — mint Festetics grófnő beszélte — ő mindig felneszelt, ha a királyné idegenek társaságában néha más nyelven szólott hozzá. Első pillanatban ilyenkor észre sem vette, hogy hozzá beszél.'' A harminckét külföldi útjára kísérte el a királynét Festetics Mária grófnő. Utolsó alkalommal annyira kimerült, hogy [[Párizs]]ban, mikor beszállottak a vasúti kocsiba, hogy hazatérjenek: összeesett. A velük utazó udvari orvostól tudta csak meg a királyné, hogy minő fárasztó udvarhölgye számára a vele való utazás. Következő évben, [[1898]].-ban egy fiatalabb hölgyet vitt magával, [[Sztáray Irma]] grófnőt. Ez volt a királyné utolsó utazása, ekkor esett az orgyilkosnak áldozatul [[Genf]]ben. Festetics Mária grófnő összsen 29 évig szolgálta az uralkodónét.<ref>Pesti Hírlap, 1923. április (45. évfolyam, 74-97. szám)1923-04-19 / 88. szám</ref>