„Emile Berliner” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
|||
49. sor:
==Élete==
[[Fájl:VictorODJBLabel.jpg|110px|left|thumb|His master's voice lemez 1917-ből]]▼
[[Fájl:Schellackplatte 1908.jpg|thumb|right|
▲[[Fájl:Berliner munkaasztalánál.jpg|thumb|right|260px|Emile Berliner munkaasztalánál (1900)]]
▲[[Fájl:Schellackplatte 1908.jpg|thumb|right|260px|[[Enrico Caruso]] hangfelvétele egy 1909-ből származó [[sellak]]ból készült hanglemezen]]
[[Fájl:VictorVPhonograph.jpg|thumb|right|260px|Gramofon]]▼
Tizenkilenc éves korában vándorolt ki Amerikába, ahol fizikusként dolgozott. Huszonöt éves volt, amikor eladta a mikrofon szabadalmát a Bell Telephone Companynek. Az általa alkotott gramofon elvét pedig a Victor Talking Machine Company vette meg. A [[gramofon]] a hengereket használó hangrögzítő eszköz, a [[fonográf]] korszerűbb versenytársa volt. Megalapította a Deutsche Grammophon vállalatot és a brit Gramophone Co. Ltd-t, és így a készülékét Európában is terjeszteni kezdte. A híres ''His master's voice'' kutyás embléma is a nevéhez fűződik, aminek az ötletét egy 1900-ban történt angliai utazása során Francis Barraud festményéről vette, melyen egy kutya egy régi fonográfról a gazdája hangját hallgatta.
▲[[Fájl:VictorODJBLabel.jpg|
Berliner először cinklemezbe vágta a hangfelvételt. Később az eredeti cinklemezről acél nyomóformát hozott létre, és ezzel keménygumiba préselte a barázdákat. Kereste a legmegfelelőbb hanglemez-alapanyagot, és végül a [[sellak]]
==Forrás==
| |||