Wikipédia

„I. Henrik lengyel fejedelem” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Életrajza: Kelet-Európában fejedelmek uralkodtak, akik németül hercegek.
44. sor:
A [[szilézia]]i [[Głogów]]ban született, [[Sziléziai Hedvig]]et (lengyelül ''Jadwiga'') vette feleségül. Fia és utóda [[II. Henrik lengyel fejedelem|II. Jámbor Henrik]] a mongolokkal [[Legnica|Legnicánál]] vívott csatában esett el.
 
[[1201]]-ben Henrik örökölte apja, Magas Boleszláv trónját, akit [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes]] [[Német-római Birodalom|német-római császár]] segített a Sziléziai Fejedelemség trónjára [[1163]]-ban. [[1205]]-ben kötött megállapodás szerint [[III. Ulászló lengyel fejedelem|Hosszúlábú Ulászló]] [[Nagy-Lengyelország|nagy-lengyelország]]i hercegnekfejedelemnek átengedte [[Lubusz]]t [[Kalisz (település)|Kaliszért]] cserébe. Amikor [[1210]]-ben Konrád, Lausitz uralkodója elfoglalta Lubuszt, Henrik közbelépett és visszafoglalta a területet. [[1230]]-ban újraegyesítette uralma alá egész Sziléziát, miután bekebelezte [[Opole|Opolét]].
 
[[1217]]-ben a [[poznań]]i és [[lubusz]]i püspök közvetítésével egyezményt írt alá [[III. Ulászló lengyel fejedelem|Hosszúlábú Ulászlóval]], melyet [[1218]]. május 9-én pápai bulla is megerősített. Ennek értelmében Henrik visszaadta Lubuszt és lemondott Kaliszról és más földekről, melyek Odon fia Ulászló birtoka volt. Viszonzásképpen Henrik lett a gyermektelen nagy-lengyelországi hercegfejedelem örököse.
 
[[1222]]-[[1223]] között részt vett a [[poroszok]] elleni kereszte hadjáratban. [[1225]]-ben megkísérelte elfoglalni [[Krakkó]]t, de fel kellett hagynia az ostrommal néhány nap múlva.
 
[[1227]]. [[november 23.|november 23]]-án a Piast hercegek [[gąsawa]]i gyűlése alatt súlyosan megsérült, amikor Odon fia Ulászló és [[II. Świętopełk]] pomerániai hercegfejedelem orvul megtámadta, míg [[I. Leszek lengyel fejedelem|Fehér Leszek]] a merényletben meg is halt. Ez az esemény a lengyel trón megszerzésére irányuló küzdelem kezdetét jelentette, melynek során Henrik [[III. Ulászló lengyel fejedelem|III. Ulászlót]] támogatta, aki végül is elérte célját. Amikor [[1228]] nyarán [[Konrád lengyel fejedelem|Mazóviai Konrád]] megtámadta [[Kis-Lengyelország]]ot, Henrik fia, [[II. Henrik lengyel fejedelem|Jámbor Henrik]] a támadást visszaverte. A következő évben azonban Konrád sikeresebb volt, olyannyira, hogy I. Henriket fogságba is ejtette. Csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.
 
Henrik [[1232]]-ben Krakkó hercegefejedelme lett, feltételezhetően a [[sandomierz]]i hercegség felett is ellenőrzést gyakorolt [[V. Boleszláv lengyel fejedelem|Szemérmes Boleszláv]] nevelőjeként.
 
[[1231]] tavaszán Henrik támadást indított Odon fia László ellen, aki Nagy-Lengyelországra jelentett be igényt. Az invázió sikertelenségbe fulladt. Több sikerrel járt három évvel később, amikor elfoglalta a [[Warta]] folyóig Nagy-Lengyelországot. [[1234]]-ben fia, Henrik nyerte el a nagy-lengyelországi trónt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Henrik_lengyel_fejedelem”