„Anglia történelme” változatai közötti eltérés

A rózsák háborúja [[1485]]-ben, a [[bosworthi csata]]mezőn ért véget, ahol a korábban viszonylag ismeretlen, a [[Lancaster-ház]]zal rokonságban álló Tudor Henrik (a későbbi [[VII. Henrik angol király|VII. Henrik]]) legyőzte York [[III. Richárd angol király|III. Richárdot]], aki a csatában elesett. Bár visszatekintve elmondható, hogy ez a győzelem végleg bebiztosította az utódlást a Lancaster-párt számára, Henrik nem lehetett ebben biztos, hisz uralkodása során a York-ház még két alkalommal tett kísérletet a trón visszaszerzésére. Egy jelentősebb (cornwalli) lázadástól eltekintve uralkodását béke jellemezte.

 

[[VIII. Henrik angol király|VIII. Henriknek]] a [[római katolikus egyház]]zal való szakítása hátterében alapvetően nem hitelvi, hanem az örökösödéssel kapcsolatos problémák álltak. Henrik ugyanis egyáltalán nem mutatott érdeklődést a [[protestantizmus]] iránt, annál inkább kívánta viszont [[Aragóniai Katalin]]tól való válása kimondását. Miután [[VII. Kelemen pápa]] ezt megtagadta, és Henrik kikiáltotta magát az [[anglikán egyház]] fejévé, az [[egyházszakadás]] folytán Róma és London viszonya a végletekig elmérgesedett. Ezt hatalmas felfordulás követte mind a politikában, mind az egyházban: Henrik elkobozta a szerzetesrendek vagyonát és az egyéb egyházi vagyon jelentős részét, majd a királyi bevételek növelésére eladta azt a [[angol gentry|gentrynek]], erősen érdekeltté téve azt az [[angol reformáció]]ban. (Az egyházi reformok nevezetes áldozata volt [[Morus Tamás]].)