Főmenü megnyitása

Módosítások

lektordablon le
{{lektor}}
{{Római kormányzat}}
Az '''ókori Róma''' összefoglaló név alatt [[Róma]] [[ókor]]i [[Városállam (politika)|városállamát]], illetve az abból kinőtt és a [[Földközi-tenger]] térségére, valamint [[Európa]] és a [[Közel-Kelet]] jelentős részére kiterjedő ókori [[civilizáció]]t értjük. 12 évszázados fennállása alatt ([[i. e. 8. század]] – i. sz. [[5. század]]) a római civilizáció kis helyi [[király]]ságból a hatalmas [[Római Birodalom]]má nőtt, amelyben a meghódított területek nagy részének lakossága [[asszimiláció (szociológia)|asszimilálódott]] és a római civilizáció részesévé vált. Az [[ókori Görögország]]ot és az ókori Rómát együttesen „[[klasszikus]] ókori civilizációnak” vagy „antik világnak” nevezik. Az ókori Róma többek között az irodalom, a [[jog]], a [[nyelv]]ek, az [[építészet]], a [[művészet]] és (utóbb, a birodalmi korszakban) a [[hadtudomány|hadviselés]] terén egyaránt óriási hatást gyakorolt Európa későbbi fejlődésére.
 
== Földrajz ==
Itália a [[Földközi-tenger]]be ékelődő félsziget, amelyazt szinte kettévágja a Földközi-tengertkettévágva egy nyugati és egy keleti medencére. Fekvése kedvező, mert központi helyet foglal el az [[ókor]] fő közlekedési és kereskedelmi útvonalán. Az itt élő népek számára mégis a szárazföld volt a fontosabb., Hiszenhiszen Itália tagolatlan partvidékei kevésbé kedveztek a hajózásnak, a félsziget kiterjedt medencéi (pl:. [[Etruria]], [[Latium]]) viszont jó lehetőségek biztosítottak a földművelésre.
 
== Róma városa az ókorban ==
==== A hagyomány szerint ====
Róma alapításáról két monda született.
[[Fájl:She-wolf suckles Romulus and Remus.jpg|thumbbélyeg|240px|jobb|Romulus és Remus az anyafarkassal]]
* Az egyik szerint Róma városát [[Romulus és Remus]], [[Mars (isten)|Mars]] hadisten és [[Rhea Silvia]] ikergyermekei alapították. [[Romulus]] magának akarta az uralmat, ezért megölte Remust, s Romuluső lett Róma első királya. A város alapítását a hagyomány [[I. e. 753|Kr. e. 753]]. [[április 21.|április 21-ére]] tette.<ref>Zlinszky János: Állam és jog az ősi Rómában, p. 21.</ref>
* A másik szerint a rómaiak [[Trója|Trójából]] származnak. A város pusztulása után hajón érkeztek Itália középső vidékére. Miután az itt élő [[latinok]]kal szerződést kötve letelepedtek, hosszú ideig békében éltek. Egyszer az egyik [[király]]ukat gonosz öccse elűzte a trónról. Az új király megparancsolta a szolgáinak, hogy testvére unokáit vessék a [[Tevere|Tiberis]] folyóba. Így akarta elkerülni, hogy a trónt később elvegyék tőle. A kosárba tett ikerfiúkat a megáradt, medréből kilépett Tiberis nem sodorta el, hanem a partra tette. Romulust és Remust egy anyafarkas mentette meg. Megvédte, és táplálta a gyermekeket, majd a környékbeli pásztorok nevelték fel őket. Vitéz, erős fiatalokká váltak, és visszaszerezték nagyapjuk trónját. Mivel ikrek voltak, életkoruk alapján nem tudták eldönteni, hogy melyikük legyen a király, és alapítsa meg csodás megmenekülésük helyén az új várost. Felmentek tehát egy-egy dombra, ahonnan az eget kémlelték madárjóslatra várva. Remusnak hat, Romulusnak tizenkét [[szakállas saskeselyű|saskeselyű]] jelent meg. Így Romulus lett az új város ura, melyet róla nevezték el Rómának. A mondák szerint a városalapítás itt is Kr. e. 753-ban történt.
 
==== Mai vélekedések ====
 
=== A királyság kora Rómában ===
[[Kép:Roman Republic Empire map.gif|thumbbélyeg|390px|Területek római irányítás alatt
{{legend|#a64|[[Római Köztársaság]]}}
{{legend|#a6a|[[Római Birodalom|Római Császárság]]}}
{{fő|Római Királyság}}
A mondák szerint Róma első királya Romulus volt, és őt még hat követte. Közülük az utolsó három [[etruszkok|etruszk]] királyt valós személynek tartják.
A római társadalom ősi nemzetiségi szervezetébe két réteg tartozott. A vezető réteget a földbirtokos családok, a [[patricius]]ok (jelentése: „jó apától származó”) alkották. Soraikból került ki a királyok tanácsadó testülete, a [[''senatus]]'' ([[vének tanácsa]]). Ők katonáskodtak, mert a hadi felszerelés (lovak, harci kocsi) drága volt. Sajátos helyzetű réteget jelentettek a kisebb vagyonú kliensek (pártfogoltak), akik a patríciusoktól függtek, és azok támogatását élvezték. Pártfogójuknak engedelmességgel tartoztak, és különféle feladatokat végeztek el számukra. A nemzetségeken kívüliek a plebejusok (köznép) voltak. Nem rendelkeztek polgárjoggal, nem tekintették őket a római nép (Populus Romanus) részének. Így politikai jogokkal sem bírtak. Ők a kis parcellákon dolgozó parasztok, és közülük került ki a kevéscsekély számú kézművesekkézműves és kereskedőkkereskedő. Az etruszk királyok kora kedvezett a plebejusoknak. A nagy építkezések (városfal, mocsarak lecsapolása) megrendeléseket, munkaalkalmat, így anyagi biztonságot adtak nekik. A hadászati változások (a gyalogság jelentőségének növekedése) és az olcsóbb vasfegyverek elterjedése katonai szerepüket erősítette.
 
=== A köztársaság kora ===
{{fő|Római Köztársaság}}
Az etruszk uralkodók a plebejusokra kívántak támaszkodni a [[patricius|patríciusokkal]] szemben. Válaszként - kihasználva az etruszkok meggyengülését - [[i. e. 510]] körül a patríciusok elűzték a királyt (Traquinius Superbust). Rómában [[arisztokratikus köztársaság]] jött létre. A köztársaságot a római polgárok, vagyis a patríciusok által választott tisztségviselők (magistratusok) irányították. A visszaélések elkerülése végett a [[ókori Görögország|görögökhöz]] hasonlóan ugyanazt a tisztséget a többen (általában ketten) is betöltötték, így egymást ellenőrizhették. A megbízási idő többnyire egy évre korlátozódott. FizetésFizetség nem járt érte, ezért csak vagyonos polgárok vállalhatták a sok kiadással járó hivatalokat. Emiatt viszont a megvesztegetés esélye kisebb volt. Az [[állam]] élén a két consul állt. Békében ők gyakorolták a legfőbb hatalmat, háborúban a hadsereget vezették. A senatus tagjai a legtekintélyesebb patrícius családfők, létszáma kezdetben 100, majd 300 fő volt a köztársaság időszakában. A consulok helyettesítésére két praetort választottak. Ha a consul és a praetor is háborúzott, akkor legfeljebb hat hónapra [[dictator]]t választottak, aki minden ügyben saját belátása szerint dönthetett. Mindenki köteles volt neki ellenmondás nélkül engedelmeskedni. A diktátort később sem vonhatták felelősségre azért, amit hivatali ideje alatt tett. A köztársaság kezdetén Rómában csak a patríciusoknak volt népgyűlésük. Ez azonban a senatusszenátus mellett jelentős befolyással nem rendelkezett.
 
== A római civilizáció ==
=== Társadalom ===
A vezető réteget a földbirtokos [[patricius|patríciusok]]ok (jelentése: „jó apától származó”) alkották. Földjeiket származás alapján, mint a Rómát alkotó 300 [[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetség]] leszármazottai kapták az állami földekből ([[ager publicus]]). Közülük került ki a vének tanácsa, a [[senatus]] (kiejtése: szenátusz), és ők adták a [[bronz]]fegyverekkel felszerelt [[római hadsereg]]et. Az elszegényedett nemzetségtagokból jött létre egy sajátos réteg, a [[cliens]]ek (ejtsd: kliensz vagy kliens) vagy más néven a nobilitas. Támogatásért szolgálták a vagyonosabb, patrícius nemzetségtagokat. A nemzetséghez nem tartozók és a bevándorlók voltak a [[plebeius|plebejusok]] (tömeg). Eleinte nem rendelkeztek polgárjoggal, nem voltak a római nép ''(Populus Romanus)'' része, így politikai jogokkal sem bírtak. Nem részesedhettek az ''ager publicus''ból, de kisebb parcellát kaphattak. Szegények éppúgy akadtak közöttük, mint gazdagabbak. Ők alkották a parasztságot, a kevés kézművest és kereskedőt. Szerepük az etruszk korban nőtt, mivel az olcsóbb [[vas]]fegyverek és vasszerszámok elterjedése révén számolni kellett mind a katonai (nehézgyalogság), mind a gazdasági jelentőségükkel. Később Róma sorozatos háborúkat folytatott szomszédaival, melyek földet és zsákmányt jelentettek a város számára, minden lakójának hasznot hoztak. Ám az egyes rétegek nem egyenlő mértékben részesedtek a terhekből és a jogokból. Ugyanakkor a plebejusok szerepe a harcokban egyre nőtt, hiszen ők adták a [[hadsereg]] fő erejét kitevő nehéz-gyalogságot. Így a plebejusokhoz tartozó vagyonos kereskedők, iparosok, parasztok eredményesen indíthattak harcot követeléseik teljesítéséért. Legfőbb követelésük a [[római polgárjog]] elnyerése volt. Jogi egyenlőséget kívántak, hogy a törvények ne tegyenek különbséget patrícius és plebejus között, részesedhessenek az ager publicusból, és követelték a szegényebb rétegeket sújtó [[adósrabszolgaság]] eltörlését. Mivel a hódítások csak belső egység mellett voltak folytathatók, és ahhoz a plebejusok támogatása is kellett, követeléseiket sikerült fokozatosan elfogadtatniuk. Több évszázados küzdelmük együtt zajlott le Itália meghódításával.
 
=== Városi élet ===
A Római Birodalom hatalmas kiterjedésű volt. Róma városa történelme kezdetén kis település volt, majd császárok hatalmas városává nőtte ki magát. Eleinte [[etruszkok|etruszk]] királyok uralkodtak, de a nép elkergette őket, és kialakult a köztársaság. A rómaiak uralmuk alá vonták az itáliai népeket, és veszélyt jelentettek a környező birodalmakra is. Róma a mai [[Spanyolország]] területén, Afrikában, az ókori [[Görögország]] területén és [[Európa]] más részén is szerzett területeket. A város óriási volt, sok ember volt összezsúfolva egy helyen, nagy volt a nyüzsgés. Az emberek a környező területekről és Itália más részeiről, a jobb élet reményében vándoroltak ide. Rómában nem volt könnyű megélni még a kereskedők számára sem. A szegény vidékiek bérmunkát vállaltak műhelyekben, és a kereskedők raktáraiban dolgozhattak. Bérükből nem maradt sok a megélhetésre, mivel sok adót kellett fizetnifizetniük a házakra. Ezért a házak olyan felépítésűek voltak, hogy minél több embertöbben elférhessenelférhessenek bennük. Általában az emberek olcsóbb kőművesekkel építtettek házakat s ezeket adták ki bérbebérházakat. Ezek falai hamar átnedvesedtek, sötétek és nyirkosak voltak. Gyakran több család lakott egy pincehelyiségben. A városnak nagy forgalmú kikötője, Ostia volt, (Ostia)ahová főként kereskedők portékái érkeztek, de az elfoglalt területekről is nagy tömegű élelem és használati tárgy is érkezett,. mivelMivel a városnak sok élelemre volt szüksége, ezt a gondot úgy oldották meg, hogy az elfoglalt területekről hozatták be az élelmet. Ez általában nagy raktárakba került, s onnan a kereskedők szállították eladásra. Főként olaj, bor és gabona érkezett. A folyékony dolgokat lezárt edényekben szállították, ésamelyeken fel kellett tüntetni az edény tartalmát és a szállított mennyiséget. Azokat az edényeket, amelyekben olajat szállítottak, összezúzták, mivel sokáig tartott volna tisztítani, ezért inkább újakat csináltak. Ilyen edények összetört, földbe ásott maradványait találták meg Róma egyik részén, ahová elásták a földbe, mint egy szemétlerakót. Azonban a kereskedők a több pénz reményében csaltak, és hamisították az adatokat. Ez mindennapos eset volt, ezért a római katonaság gyakran tartott ellenőrzést, és a csalókat megbüntették. A városban még éjszaka is nagy volt a nyüzsgés, mivel az érkező hajókról ki kellett pakolnirakodni az árut és elraktározni, ezért az utcák még éjjel is hangosak voltak. Róma utcái nagyon piszkosak és szennyezettek voltak, ezért a gazdag patríciusok szolgáikkal vitették magukat egyik helyről a másikra. Mikor pihenni vágytak, a sok városi fürdő egyikében fürödtekfürdőztek. De a fürdők nem csak erre szolgáltak. Voltak benne könyvtárak, szaunák, edzőtermek, de a gyermekek számára játszótér is. Egy egész szabadidő-központ volt.
Napirenden voltak a járványok is, mivel az egyszerű emberek a Tiberisből hordták a vizet, ebben tisztálkodtak és ezt is itták. A kanalizáció is rosszul volt megoldva, mivel a szennyvizet visszavezették a folyóba. A vezetékek is gyakran eldugultak, mivel az emberek a hulladékot is oda öntötték. Néhány a vízelvezetők közül még ma is használatban van, és látni lehet bennük a réseket, ahol a tűz égett, hogy legyen valami fényforrás a tisztításkor.
 
=== Vallás ===
{{bővebben|Római vallás}}
A rómaiak az ókori népek többségéhez hasonlóan történelmük jelentős része során [[többistenhit|politeisták]] voltak. Vallásuk erőteljes ókori [[Görögország|görög]] hatást mutat, szinte minden jelentős rómaigörög istennek volt görögrómai megfelelője. Rómában azonban az egyes istenek körül sokkal szervezettebb kultusz és papi rend alakult ki. A császárkortól az uralkodót is isteni személyként tisztelték. Azok az eredeti római istenek, akiket nem az idegen vallásokból vettek át, többnyire csak egy-egy jelenség, elvont tulajdonság megszemélyesítései voltak, például Africus a délnyugati szél istene, Felicitas a siker istennője. A legjelentősebb talán [[Ianus|Janus (Ianus)]], a kezdet és vég istene, akinek két arca közül az egyik a múlt, a másik a jelen felé fordul, s akinek nevét ''január'' hónapnevünk is őrzi.
 
Mint a más népekkel kapcsolatban lévő (Róma esetében: azokat meghódító) politeista népek általában, Róma is meglehetősen nyitott volt az idegen istenek felé, mert abban hittek, hogy így több isten fogja őket támogatni, tehát sikeresebbek lesznek. Főleg a köztársaság válsága és a császárkor időszakában voltak elterjedtek a [[misztériumvallás]]ok. Kiterjedt kultusza volt például az [[Ókori Egyiptom|egyiptomi]] [[Ízisz]]nek, de [[Mithrász]]t is tisztelték. [[313]]-ban a korábban üldözött kereszténységet [[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]] engedélyezte [[mediolanumi ediktum|mediolanumi (milánói) ediktumában]], a század végén ([[394]]-től) [[I. Theodosius római császár|I. Theodosius]] rendelkezése nyomán államvallássá lépett elő, s ez nagy hatással volt a vallás későbbi történelemformáló szerepére Európában és így az egész világon.
 
== Ipar ==
Róma jelentős hódításai nyomán jelentős mennyiségűszámú rabszolgára és területrenagy területekre tett szert. Például: Dacia, Gallia, Pannónia.
Daciában arany állt rendelkezésre, így az aranyművesség itt virágzott.
=== Helyi kereskedelem, piacok ===
A piac az ókori városi ember életének, mindennapjainak szerves részét képezte. A római piac alapítását egy legenda a hatodik római királynak, [[Servius Tulliusnak]] tulajdonítja. Az ő nevéhez köti a hagyomány a minden kilencedik napon megtartandó [[Vasárnap|vásárnapok]] (nundinae) megalapítását. Az adat nem feltétlenül történelmi, inkább arra tudunk belőle következtetni, hogy a hetipiac egy ősi intézmény, amelynek olyan jelentős a társadalmi hozadéka, hogy a római nép azt az egyik legjelentősebb királyuk nevéhez köti. A város közelében élő parasztok minden héten elmentek Rómába, hogy kevés feleslegüket értékesítsék, saját maguknak a csereáruikat beszerezzék, valamint vitás ügyeikben igazságot tetessenek. Minden nyolc, munkában eltöltött nap után összegyűltek a parasztok a [[Forum Romanum]]on. Ez már haladásnak számított, hiszen [[Romulus]], az első király a szabad embernek csupán két foglalkozást engedélyezett: a földművelést és a háborút.
 
A régészeti leletek szerint az újonnan alapított Róma már [[i. e. 8. század]] végén élénk kereskedelmi életet élt, kapcsolatot épített ki [[Etruria|Etruriával]], így Róma nagyon korán be tudott kapcsolódni a kereskedelembe. A kereskedelmi cikkeket ekkor még a fémek és a kerámiai termékek jelentették és ezeket cserélték gyapjúra, állatra és állatbőrre.
 
A római kereskedelem fejlődése egyértelműen a munkamegosztásra utal. Már nem arról volt szó csupán, hogy az iparosok áruba bocsátották készítményeiket, hanem a kereskedők a fogyasztás és a termelés közt egy közvetítő szerepet töltöttek be. Ennélfogva a fogyasztónak megspóroltákmegtakarították azt a fáradságot, hogy saját maga járjon utána a keresett árucikkeknek. Ez nem csak a fogyasztóknak volt előnyös, hanem a termelőknek is, hiszen a kereskedők nekik is energiát spóroltak meg azzal, hogy nem kellett a vásárlókkal közvetlen kapcsolatot tartaniuk. Nagy előrelépést teremtett a kereskedő, mivel létrehozta a közvetett kapcsolatot a nem egy helyen lakó termelővel és fogyasztóval. Eleinte javarészt vándorkereskedők (insitor) jártak a városokban, úgymond házaltak, a későbbiekben került sor csupán nyílt árusítású üzletek létrehozására.
 
Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a római kereskedelem a kezdetekben elég nehezen fejlődött, szemben a dél-itáliai görög városokkal. Ennek fő okaként a római fizetőeszközök lassú kialakulását említhetjük. Kezdetben a rómaiak csak csereeszközöknek alkalmas árukkal – gabonával, fémekkel, állatokkal és [[Rabszolgaság|rabszolgákkal]] – kereskedtek, bizonyos megállapodás alapján számították ki az árakat.
A kereskedők is collegiumokba, azaz különböző érdekvédelmi közösségekbe tömörültek. Az egyesülés célja a munka védelme lehetett, de nem nélkülözhette a szakrális jelleget. Központját mindig valamely istenség kultusza képezte. Minden tag bizonyos díjat fizetett havonként a pénztárba, a melyből aztán a temetések és ünnepi lakomák költségeit fedezték. Ez idő tájt szaporodtak el lényegesen a boltok (taberna). A kiskereskedők még jó ideig a Forum Romanumon, az iparosok szomszédságában, kis bódékban árusították eladnivalójukat. Később a Forum Romanum kiterjesztette árukészletét. Feltehetőleg a Forum déli és északi oldalán Servius Tullius alatt épültek azok a vásáros bódék, a melyekről a Forum déli sorát sub veteribus, az északit sub novis néven nevezték. A Forum folyamatosan ünnepélyesebb és hivatalosabb arculatot kezdett ölteni, a kiskereskedők és iparosok pedig folyamatosan szorultak ki a területről.
 
Ahogy az iparosok szerettek egy-egy utcában tömörülni, hasonlóképpen a kereskedők sokszor egymás szomszédságában telepedtek le. Itt általában az azonos árucikkekkel foglalkozó árusok telepedtek le egy-egy utcában. Ilyen módon a vevők könnyebben tudtak tájékozódni az áruk minősége, vagy ára felől és a kereskedők is könnyebben találtak vevőre. Az egyes utcákat az ott lévő árusokról nevezték el. A gabonakereskedők a Vicus Frumentarius-onFrumentariuson laktak, a kozmetikai cikkeket árusítók a Vicus Unguentarius-onUnguentariuson. A Vicus Materarius a fakereskedők utcája volt. A gyümölcs-, méz- és virágkereskedők, az ékszerészek és a hangszerkereskedők a Forum Romanum-otRomanumot átszelő Via Sacra mentén, a luxuscikkekkel foglalkozó árusok pedig a Mars mezőn voltak megtalálhatóak. A Forum Cuppedinis-enCuppedinisen nyalánkságokat, édességeket, desszertekként szolgáló árukat és azok alapanyagait szerezhették be a vásárlók, a Forum Holitorium-onHolitoriumon a zöldségfélék széles választékával találkozhatott a vevő, a Forum Piscatorium-on volt megtalálható a halpiac, a Forum Suarium-onSuariumon sertéseket lehetett vásárolni, a Forum Boarium-onBoariumon pedig szarvasmarhákat. A Forum Cuppendinisen csemegeárukkal kereskedtek.
 
[[I. e. 210]]-ben a halpiac és a környező területek leégtek. Ezért [[i. e. 179]]-ben, a helyreállítás során több, szakosított kisebb piacot összevontak és a Forum Piscatoriumon létrehozták az első nagy vásárcsarnokot (macellum), ahol egységesítettebb piac állt a vásárlók rendelkezésére. Emiatt könnyebb lett a vásárlók számára a beszerzés, valamint hatóságilag egyszerűbb volt a piacok ellenőrzése. A későbbiek folyamán több hasonló épület is napvilágot látott. A macellum szó jelentése a görög kerítés szóból származik. A macellumon belül árusító helyek voltak, de kívülről is körbevették kisebb boltok. Görög mintára a macellum az esetek nagy részében kör alakú volt, felülről nyitott, innen kapta a friss levegőt és a világítást. A középen szökőkút ontotta vizét, medencéjében moshatták meg a vásárlók a beszerzett árut, itt tisztították meg a halakat pikkelyeiktől, úgyhogy a kosarakba, hálókba a tiszta élelmiszert rakták (3. melléklet).
 
=== Közlekedés ===
A Római Birodalom mintegy 2 0002000 városias jellegű települését (municipium, colonia) kb. 85 &nbsp;000 kilométernyi igen jó minőségű úthálózat kötötte össze. Ezek az úgynevezett ''viae''-k (a ''via'' latin szó többes száma). Az utak mentén mérföldkövek jelezték, hogy milyen messze van a legközelebbi város (egy római mérföld ma kb. 1 480 méternek felel meg, akkoriban 1000 ''passus'', azaz kettős lépés volt egy ''milliarum''). A római országutak nagyjából a maihoz hasonlóan készültek: pontos földmérések után kiásták az út helyét, majd elhelyezték a szegélyt. Ezután az árkot feltöltötték homokkal, kis kavicsokkal, majd egyre nagyobb kövekkel, s a végén kőlappal borították be az egészet. Az utakon gyalog, lóháton, illetve lovas szekérrel közlekedtek. A kocsiknak is több fajtája volt. A ''biga'', a római ifjak kedvelt járműve kétkerekű lovas szekér volt, melyet egy vagy két ló húzott. Valamivel lassabb jármű volt a ''[[quadriga]]'' a lovas szekér, melyet négy ló húzott.
A vízi közlekedés - folyami és tengeri - evezős csónakokkal, illetve evezős-vitorlás, nagyméretű hajókkal történt. Három evezősoros volt a ''trireme'', öt evezősoros a ''quinquireme'', de ezeket inkább harcra használták, mintsem békeidőben közlekedésre.
 
* Szankciók alapján felismerhetők
* spontán kikényszerítésű normák •tolvaj rabszolgával szemben (VIII.14) •hamis tanúval szemben (VIII.23) •megvesztegetett bíróval szemben (IX.3)
* közösségi taliovaltalióval sújtott cselekmények •ügyleti tanúskodást megtagadóval szemben (VIII.22)
* önhatalmat engedő normák •(családon belül és idegenekkel szemben korlátlan) •római polgárral szemben társadalmi ellenőrzés mellett alkalmazható •éjjeli tolvaj megölése (VIII.12) *tagcsonkítás (VIII.2) *önhatalmat korlátozó normák
*önhatalmat korlátozó normák
 
=== Tudomány ===
* A latin nyelvű keresztény irodalom virágkora, a pogány restauráció irodalma: Constantinustól [[I. Theodosius római császár|I. Theodosius]] ([[347]]–[[395]]) haláláig
* A római irodalom felbomlásának korszaka, a klasszikus latin nyelvi normák felbomlása, a Nyugatrómai Birodalom bukásáig ([[476]]), illetve a [[longobárdok]] betöréséig ([[568]]).
[[Fájl:Titus Livius.png|200px|right|thumbbélyeg|Titus Livius]]
Az aranykor ([[i. e. 1. század]] – i. sz. [[1. század]]) költészetének legismertebb alkotói közé tartozik [[Lucretius Carus|Lucretius]], [[Caius Valerius Catullus|Catullus]] és [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]], akik latinra ültették át a görög versformákat, és [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], az Aeneis szerzője, aki eposzát a homéroszi eposzok mintájára írta. Az aranykor prózájára példa Caesar [[A gall háború]]ja, valamint [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] beszédei. Fontos műfaj volt a történetírás, melynek egyik kiemelkedő képviselője [[Livius]] [[Ab urbe condita|Ab urbe conditája]], melyben Róma történetét írja meg az alapítástól.