„Teleki Sándor (honvédtiszt)” változatai közötti eltérés

[[1841]]-ben megismerkedett [[Felix von Lichnowsky]] herceggel, aki [[karlista]] generális volt [[Spanyolország]]ban. Teleki ezután részt vett a karlista harcokban. [[Barcelona|Barcelonában]] elfogták és csak [[Ferdinand de Lesseps]] francia főkonzul közbenjárására menekült meg a [[halálbüntetés]]től. [[Franciaország]]on keresztül jutott vissza Berlinbe, ahol folytatta egyetemi tanulmányait, és baráti viszonyba lépett az akkor már ünnepelt [[Liszt Ferenc]]cel; akinek társaságában [[Oroszország]]ba, majd onnan [[Párizs]]ba ment. Hazatérése után [[KővárKővárvidék]] vidékee megválasztotta egyik követének.

Kossuth Lajos és báró Wesselényi Miklós barátságát élvezte és elveiket támogatta. Teleki Sándor állásfoglalása nemcsak az 1846-47. évi erdélyi országgyűlés ellenzékének tevékenységében jelentkezik, hanem mint „népvezérnek” Kővár-vidék[[Kővárvidék]] szabad paraszt és jobbágy népessége iránti humánus magatartásában, a vidék román nemzetiségű ifjainak támogatásában is. A vadgróf erdélyi országgyűlési szereplése számunkra azért is emlékezetes marad, mert ott elhangzott beszédében nyíltan az úrbéri viszonyok megszüntetése és a jobbágyfelszabadítás mellett foglalt állást.<ref name="csetri">{{Cite web|url=http://epa.oszk.hu/02900/02931/00004/pdf/EPA02931_forras_1998_10_11.pdf|title=Csetri Elek „Mulatott és harcolt” Petőfi Sándor arisztokrata barátja és mecénása– Teleki Sándor}}</ref> [[1846]]–[[1847|47-ben]] – a „vad gróf” vendégeként – három alkalommal is megfordult [[koltó]]i birtokán a kor híres költője, [[Petőfi Sándor]]. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az [[1847]]. [[szeptember 9.]] – [[október 19.]] közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, [[Szendrey Júlia|Szendrey Júliával]], itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres [[somfa]] alatti kőasztalon íródott.

Mikor [[1848]]-ban a hazának szüksége volt a harcosokra, maga gróf Teleki Jánosné Mikes Erzsébet grófnő küldte fiát, a későbbi ezredest: ''„Menj fiam, a hazának nagyobb szüksége van rád, mint nekem; de előbb gyónj meg, hogy, ha elesel, nyugodtan sirathassalak meg.”'' [[1848]]-ban [[Kővárvidék]] főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik [[1848–49-es honvédsereg|honvédzászlóaljba]], ezzel ment le [[Nagybecskerek|Becskerekre]] a [[szerbek]] ellen harcolni, ahonnan [[Kossuth Lajos]] felhívta [[Pest (történelmi település)|Pest]]re, majd annak kérésére újra [[Erdély]]be ment mint [[Kővár vára|kővári]] főkapitány és [[kormánybiztos]], ahol [[Bem József|Bem tábornok]] előbb őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, majd az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta rá. Több csatában is részt vett. [[Kissajó]]nál negyed magával háromszáz fegyveres [[románok|románon]] törte magát keresztül. Jelen volt a [[világosi fegyverletétel]]nél, ahonnan az [[aradi vár]]ba börtönözték be, onnan azonban sikerült megszöknie, ekkor az [[arad vármegye|Arad]], [[békés vármegye|Békés]] és [[Csongrád vármegye]]i tanyákon bujkált és mint Knicsanin [[szerbek|szerb]] tábornok kocsisa jutott [[Belgrád]]ba s onnan [[Isztambul|Konstantinápolyba]]. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s „[[in effigie]]” föl is akasztatta.<ref>[http://mno.hu/migr_1834/jelkepes_akasztas-339560 Jelképes akasztás Teleki Sándor, a magyar D’Artagnan és a reménytelenül szép szabadság], mno.hu</ref>