[[Szathmári Paksi István]] református lelkész-író és Békési Anna fia. Mint korán árvaságra jutott gyermek, a [[gyulafehérvár]]i kollégiumba ment és ott alsóbb tanulmányait dicséretesen végezte; ekkor visszament Magyarországra, s az akkori [[tállya]]i iskolába lépett és itteni pályájának befejezése után [[Diósgyőr|Nagygyőrbe]] hívták meg tanítónak; onnan visszatért tanulókkal 1703-ban [[Sárospatak]]ra, hogy teológiai tanulását befejezte. 1708-ban [[Tokaj]] városába kapott meghívást tanítónak, ahonnan azután külföldre indult; 1710-ben a [[franekerfranekeri egyetem|franekeri]]i, később az [[utrecht]]iUtrechti Egyetem|utrechti egyetemre]] iratkozott be. 1711-ben tért haza s ezen év végén tokaji lelkésznek választották. Ugyanezen év őszén feleségül vette Ember Juditot, [[Debreceni Ember Pál]] lányát. Gyorsan terjedt jó híre és [[1716]]. [[február 21.|február 21-én]] az erdélyi református főkonzisztórium meghívta a gyulafehérvári kollégiumba a bölcselet és természettudományok tanítására. Innen március 27-én elűzött iskolájával [[Boroskrakkó]]ba ([[Alsó-Fehér vármegye]]), [[1716]]. [[december 2.|december 2-án]] [[Marosvásárhely]]re kellett vonulnia, ahol előbb mint vendég, [[1718]]. [[április 30.|április 30-tól]] pedig ugyanott az egyesült [[sárospatak]]-gyulafehérvár-[[marosvásárhely]]i kollégiumban folytatta működését. 1719-től a teológiai tudományokat adta elő. 1728-ban az erdélyi egyházkerületnek generális notáriusává választották a püspökségre következés jogával. Ezt azonban nem várta be, amennyiben [[1734]]. [[szeptember 3.|szeptember 3]]-án a sárospataki kollégium igazgatására hívták meg, az év augusztusában odaköltözött s haláláig ott működött, úgy is mint a [[zemplén]]i egyházmegye esperese. Teológiai irányára nézve a típusok keresésébe mélyedt coccejanusok közé tartozott.
