Dave Scott ezen szóbeli jelzésével indult az egész Gemini–propgramGemini–program legnagyobb vészhelyzete. Scott így jelezte parancsnokának, hogy az ő műszerén egy váratlan jelet olvasott le. Armstrong is ugyanezt a jelzést olvasta le a saját oldalán a műszerfalról, ami teljesen váratlanul érte őket. Először ösztönösen kiegyenlítette a forgást az OAMS kormányrendszerrel és stabilizálta a hajót. De a forgás azonnal újra indult. Ekkor azonnal eszükbe jutott az utasítás, hogy ha valami nem megy jól a manőverezéssel, valószínűleg az Agena-val van a baj, ezért le kell választani. Közben az űrhajó kirepült a rádió követőállomások hatósugarából és az előadódó meghibásodás megoldása teljes egészében a két űrhajósra maradt. Ekkor Scott lekapcsolta az Agena irányítórendszerét, majd stabilizálták a hajókat, még mindig összekapcsolva. A probléma úgy tűnt megoldódott, de négy perc elteltével újra kezdődött a forgás. Az űrhajósok először arra gondoltak, hogy tesztet futtatnak, vajon milyen forgást bír még el az összekapcsolt űrhajórendszer.<ref name="OTSoT_ch11_6"/>
Ekkor a műszerek tanúsága szerint a Gemini hajtóanyaga 30%-kal csökkent, ami arra utalt, hogy az űrhajóval van baj. Le akartak kapcsolódni. Visszaállították az Agena irányítását a dokkolás előtti üzemmódra és leváltak, majd egy hosszabb begyújtással eltávolodtak. Ekkor azonban a Gemini gyorsabban kezdett pörögni. Az űrhajó ekkor beért a ''Coastal Sentry Quebec'' követőhajó – éppen az amelyiknek az egyik óceánról a másikra való átérkezését ki kellett várni egy konkurens Apollo kísérlet után – rádió hatósugarába. A NASA döbbenten hallgatta, amint Scott jelentette
