„Fulkó jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

Keveset lehet tudni a királyság belügyeiről Fulkó király uralkodásának második felében.{{azonos|Runciman446}} A király regnálása alatt folytatódott a jeruzsálemi bárói réteg formálódása és megerősödése: a folyamat már II. Balduin király idejében megkezdődött, amikor a hűbérbirtokok elkezdtek örökletessé válni, de az új társadalmi réteg léte és ereje Fulkó király uralkodása alatt, a jaffai lázadásban mutatkozott meg először.{{refhely| Zacour 1985 | 132–135. oldal }} A felkelést követően a jeruzsálemi nemesek hűségesek maradtak a koronához; és annak ellenére, hogy a jaffai ellenségeskedésben az egyház a királynő pártját fogta, Fulkó király az egyházzal és a jeruzsálemi pátriárkával is jó kapcsolatot ápolt.{{azonos|Runciman446}} [[Vilmos jeruzsálemi pátriárka|Messines-i Vilmos jeruzsálemi pátriárka]] kitüntetett posztot töltött be a király oldalán: ő simította el az ellentéteket a jaffai gróffal, s a lázadás után az egyik fő tanácsadóvá lépett elő.{{refhely| Mayer 1989 | 5. oldal |azonos=Mayer1989.5 }} A király az egyházfi jelenlétében adományozta a várakat, a pátriárka aláírása szerepel csaknem valamennyi királyi oklevélen, emellett Messines-i Vilmos részt vett az [[1137]]-es montferrand-i és az [[1140]]-es bánjászi hadműveletekben is.{{azonos|Mayer1989.5}} A pátriárka mellett a király Anzelm betlehemi püspökre támaszkodott: a püspök [[1135]]-ben elkísérte az uralkodót Antiochiába, később pedig ő vezette a bizánci császárhoz menő követséget.{{refhely| Mayer 1989 | 5–6. oldal }} A király nagylelkű támogatója volt a kolostoroknak is: a Szent Sír-templomnak birtokokat juttatott,{{refhely| Zacour 1985 | 161. oldal }} és [[1138]] februárjában a királynővel letették a [[betánia]]i Szent Lázár-kolostor alapkövét.{{refhely| Mayer 1989 | 6–7. oldal }}

 

 

Fulkó jeruzsálemi királyként kiállított oklevelein feltűnik Melisenda királynő, valamint [[1138]]-tól fogva Balduin herceg beleegyezése; az Antiochia régenseként kiadott okmányokon ellenben kizárólag a király és a tanúk aláírása szerepel, a királynőé és fiuké nem.{{refhely| La Monte 1932 | 11. oldal }} Az okleveleken a király ugyanazt a titulust használta, mint II. Balduin: „''rex Jherusalem Latinorum''”;{{refhely| La Monte 1932 | 128. oldal }} Antiochia régenseként pedig a „''rector ac baiulus Antiocheni principatus filieque Boamundi iuniorus''” és a „''baiulus et tutor Antiocheni principatus''” megnevezéseket.{{refhely| La Monte 1932 | 193. oldal }}