„Sejtmembrán” változatai közötti eltérés

A felszínre kinyúló részeik adják meg a sejtek sajátos „arculatát”, amelyek alapján pl. az összetartozó [[sejt]]ek felismerik egymást, és szövetekbe tömörülnek. A felszíni régióikon vannak azok a [[receptor (biokémia)|receptorok]], amelyek képesek azokat a hormonokat specifikusan megkötni, amelyek nem képesek áthatolni a membránon. (A membránon a zsíroldékony szteroid [[Hormon|hormonok]] tudnak [[diffúzió]]val áthatolni.) A transzmembrán fehérjék receptoraihoz kötődő hormonok hatására a fehérjéken olyan szerkezeti módosulások (konformációváltozások) következnek be, amelyek vagy ioncsatornák nyitásával vagy zárásával, vagy a molekula [[citoplazma]]tikus végének szerkezetváltozásával képesek a sejtműködését módosítani. (Ahhoz tehát, hogy egy bizonyos [[sejt]] érzékeny legyen valamilyen [[hormon]]ra, rendelkeznie kell az adott [[hormon]]t kötő receptorral.) Az integráns fehérjemolekulák belső része szolgál ioncsatornaként, amely nyitott vagy zárt állapotát az említett hormonkötődések mellett még számos fizikai (pl. feszültség) és kémiai tényező (csatornablokkolók) befolyásolja. A sejtmembránok viszonylag jó zárófunkcióik ellenére sem képesek megakadályozni a vízoldékony kis molekulájú anyagok, így a K⁺-, Na⁺- és Ca²⁺- ionok passzív diffúzióját. A sejteken belüli folyadékban azonban ezeknek az ionoknak a koncentrációja alapvetően eltér a sejtközötti folyadékétól, és ennek az ionösszetételnek az állandósága a sejt normális működésének, sőt túlélésének is alapvető feltétele.

A sejtmembránban aktív transzportmechanizmusok, ionpumpák működnek (nagy valószínűség szerint a transzmembrán fehérjékhez kötődve), mint a Na-K- pumpa és a Ca-pumpa, amelyek az ATP-t energiaforrásul használva, koncentrációgradienssel szemben is át tudják juttatni a membránon ezeket az [[ion]]okat, és képesek fenntartani a koncentrációviszonyokat. A sejteken belül is bonyolult membránrendszerek találhatók, melyek alapja szintén a [[lipid]] kettősréteg. A plazmamembránok komponenseinek „összeszerelését” a [[Golgi-készülék]] végzi.

A sejtek jelentős része képes nagyobb anyagrészecskéket felvenni (pl. a [[Immunrendszer#A falósejtek, vagyis fagociták|falósejtek]] sejttörmelékeket, [[baktériumok]]at stb.), illetve nagyobb folyadékcseppeket leadni (pl. a mirigysejtek a váladékcseppeket). Ez nem a fentiekben ismertetett membránon keresztüli transzportmechanizmusokkal történik. A membrán itt mintegy „becsomagolja” a felvett,felvételre illetve leadottleadásra kerülő részecskéket vagy folyadékcseppeket, és másodlagosan, belső membránokkal fúzionálva juttatja el a sejten belüli lebontás [[sejtszervecske|sejtszervecskéjéhez]] (lizoszóma; lysosoma), vagy a mirigysejt csúcsi részének sejthártyájával fúzionálva a kilökődés helyéhez.