„Imperializmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
A korai imperializmus idején, a 19. század elején a nagyhatalmak leginkább közvetett eszközökkel érvényesítették érdekeiket az elmaradott területeken. Az imperializmus fejlett vagy klasszikus szakaszának az 1870 és 1914 közötti időszak számít, amikor a korszak európai nagy- és középhatalmai világszerte hódító politikát folytattak, kiterjesztették uralmi területeiket stratégiai, gazdasági és politikai érdekeiknek megfelelően. A legnyilvánvalóbban ez a folyamat Afrikában zajlott le a ([[Hajsza Afrikáért]]). A fejlett imperializmus azonban nem csupán a [[gyarmatosítás]]ban nyilvánult meg, hanem megjelent a közvetettebb uralmi formákban is, mint az [[Oszmán Birodalom]] vagy [[Kína]] feletti egyre átfogóbb gazdasági és politikai befolyás alakjában, aminek eredményeképpen ezek és más államok a formális függetlenség megtartásával [[félgyarmat]]i sorba kerültek.
 
Az imperializmus fogalma gyorsan az európai politikai gondolkodás részévé vált ebben az időszakban. [[Sir Charles Dilke, 2nd Baronet|Charles Dilke]] írta ''Greater Britain'' című könyvében 1869-ben, hogy Angliának birodalmat kell kiépítenie.<ref>H. Arendt, EuU, S. 397.</ref> Németországban [[Paul Rohrbach]] hozta nyilvánosságra 1915 augusztusában ''Das größere Deutschland'' című írását.<ref>[[Tomáš Garrigue Masaryk]]: ''[[Das neue Europa]].'' S181. 181o.</ref> Franciaországban már az 1880-as évek óta állandó politikai beszédtéma volt a „la Plus Grande France“ követelése.<ref>[[Olivier Le Cour Grandmaison]]: ''La République impériale. Politique et racisme d’État.'' Fayard, Paris 2009, S8. 18o.</ref> [[Rudyard Kipling]] szépírói munkássága mellett az imperializmus ideológusa és erkölcsi védelmezője volt. Sokat idézett és vitatott 1899-es művében, a „The White Man’s Burden“ ''(A fehér ember terhe)'' című költeményben Kipling a modern, dinamikus hatalmak kötelességének nevezte a régi gyarmattartók visszaszorítását és egy új birodalom építését, vállalva az ezzel kapcsolatos erkölcsi kötelességeket. A költemény az imperializmus morális igazolásának szimbóluma lett, címe szállóigévé vált.