„Egyiptomi Középbirodalom” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A középbirodalom hanyatlása: tömör. |
|||
36. sor:
Az [[Egyiptomi Óbirodalom|Óbirodaloméhoz]] hasonlóan a Középbirodalom hadserege is gyalogosokból állt. Fegyverzetüket lándzsa, kard, buzogány, harci szekerce, íj és nyilak alkották. Védekezésül pajzsot használtak, páncélt nem viseltek. A fáraónak külön testőrsége és kis létszámú, hivatásos katonákból álló hadserege volt. Ha viszont egy hadjárathoz több emberre volt szükség, hivatalnokok járták be az országot, és összeírták a hadköteles férfiakat. Ez is része volt az uralkodónak járó kötelező szolgáltatásoknak.
== A
A XII. dinasztia férfiágon kihalt, így utolsó „királyává” [[Szobeknoferuré]] (más néven ''Nefruszobk'') hercegnő lett. Az ország uralkodása alatt továbbra is virágzott, de a király személyén, illetve a szigorú trónutódláson alapuló, központosított kormányzati rendszer összeomlott. A XIII. dinasztia királyait gyakran nem is fűzte össze rokoni kapcsolat, és csak rövid ideig uralkodtak. Másfél évszázad alatt mintegy 70 fáraó váltotta egymást a trónon. Miután időről időre bizonyára még rivális trónkövetelők is felléptek, ebben a korszakban aligha lehet uralkodásról beszélni. Az ország azonban mindennek ellenére stabil maradt. Ilyen körülmények között azonban a királyoknak csak viszonylag kis befolyásuk lehetett. Az ország legfontosabb embereivé a vezírek váltak. Ez idő tájt elburjánzottak a különféle címek, minden bizonnyal a növekvő bürokrácia következtében.▼
▲
Egyiptom még i. e. 1720 táján is csak keveset veszített hatalmából és tekintélyéből. Az ország jóléte még fokozódott, ha azt tekintjük mércének, hogy ez idő tájt számos síremléket emeltek magánszemélyeknek, s mivel a királyi síremlékek száma csökkent, alighanem a vagyoni viszonyok valamelyest kiegyenlítődtek. Ekkortájt nagyszámú bevándorló érkezett Palesztinából, akiket az egyiptomi társadalom legalacsonyabb rétegei szívtak fel, de legalább egyikük, [[Hendzser]], Egyiptom királya lett. Mindez valószínűleg a [[Közel-Kelet]]en az i. e. 1800-at követő időszakban megindult népességmozgások következménye volt, és ezek a bevándorlók voltaképpen annak a mozgásnak az előhírnökeit jelentették, amely végül is a [[második átmeneti kor]]ban idegen uralkodókat juttatott hatalomra Egyiptomban. Ezt elősegítette, hogy a Delta-vidék nyugati részének néhány hercege elszakadt a birodalomtól, és megalapította a XIV. dinasztiát. A XIII. és a XIV. dinasztia fáraói alatt néhányszor egyidejűleg több kormány is létezett. A déli határokon az erődöket elhanyagolták, az ott állomásozó csapatok időközben egyre függetlenebbé váltak, állandó helyi lakosokként telepedtek le, s Egyiptom hamarosan elveszítette a befolyását Núbia felett. A Közel-Keletről Egyiptomba áttelepült népcsoportok lassan megszerezték a Keleti Deltavidék városait, és a hükszoszok [[i. e. 1674]]-ben lerohanták a Deltát. Ezzel lezárult az ókori Egyiptom történelmének egy dicső korszaka, hogy átadja helyét a második átmeneti kornak.▼
▲Egyiptom még i. e. 1720 táján is csak keveset veszített hatalmából és tekintélyéből. Az ország jóléte még fokozódott
== Források ==
|