„Egyiptomi Középbirodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
Az [[Egyiptomi Óbirodalom|Óbirodaloméhoz]] hasonlóan a Középbirodalom hadserege is gyalogosokból állt. Fegyverzetüket lándzsa, kard, buzogány, harci szekerce, íj és nyilak alkották. Védekezésül pajzsot használtak, páncélt nem viseltek. A fáraónak külön testőrsége és kis létszámú, hivatásos katonákból álló hadserege volt. Ha viszont egy hadjárathoz több emberre volt szükség, hivatalnokok járták be az országot, és összeírták a hadköteles férfiakat. Ez is része volt az uralkodónak járó kötelező szolgáltatásoknak.
 
== A középbirodalomKözépbirodalom hanyatlása ==
A XII. dinasztia férfiágon kihalt, így utolsó „királyává” [[Szobeknoferuré]] (más néven ''Nefruszobk'') hercegnő lett. Az ország uralkodása alatt továbbra is virágzott, de a király személyén, illetve a szigorú trónutódláson alapuló, központosított kormányzati rendszer összeomlott. A XIII. dinasztia királyait gyakran nem is fűzte össze rokoni kapcsolat, és csak rövid ideig uralkodtak. Másfél évszázad alatt mintegy 70 fáraó váltotta egymást a trónon. Miután időről időre bizonyára még rivális trónkövetelők is felléptek, ebben a korszakban aligha lehet uralkodásról beszélni. Az ország azonban mindennek ellenére stabil maradt. Ilyen körülmények között azonban a királyoknak csak viszonylag kis befolyásuk lehetett. Az ország legfontosabb embereivé a vezírek váltak. Ez idő tájt elburjánzottak a különféle címek, minden bizonnyal a növekvő bürokrácia következtében.
 
AAmikor a XII. dinasztia férfiágon kihalt, így utolsó „királyávᔄkirálya” [[Szobeknoferuré]] (más néven ''Nefruszobk'') hercegnő lett. AzUralkodása országalatt uralkodásaaz alattország továbbra is virágzott, de a királykirályon személyén, illetveés a szigorú trónutódláson alapuló, központosított kormányzati rendszer összeomlott. A XIII. dinasztia királyait gyakran nem is fűzte össze rokoni kapcsolat, és csak rövid ideig uralkodtak.: Másfélmásfél évszázad alatt mintegy 70 fáraó váltotta egymást a trónon. Miután időről időre bizonyára még rivális trónkövetelők is felléptek, ebben a korszakban aligha lehet uralkodásról beszélni. Az ország azonbanazért maradt mindennek ellenére stabil, maradt. Ilyen körülmények között azonbanmert a királyoknakkirályok csak viszonylag kisbefolyása befolyásuknagyon lehetettlecsökkent. Az ország legfontosabb embereivé a vezírek váltak. Ez idő tájt elburjánzottakElburjánzottak a különféle címek, minden bizonnyal a növekvő bürokrácia következtében.
Egyiptom még i. e. 1720 táján is csak keveset veszített hatalmából és tekintélyéből. Az ország jóléte még fokozódott, ha azt tekintjük mércének, hogy ez idő tájt számos síremléket emeltek magánszemélyeknek, s mivel a királyi síremlékek száma csökkent, alighanem a vagyoni viszonyok valamelyest kiegyenlítődtek. Ekkortájt nagyszámú bevándorló érkezett Palesztinából, akiket az egyiptomi társadalom legalacsonyabb rétegei szívtak fel, de legalább egyikük, [[Hendzser]], Egyiptom királya lett. Mindez valószínűleg a [[Közel-Kelet]]en az i. e. 1800-at követő időszakban megindult népességmozgások következménye volt, és ezek a bevándorlók voltaképpen annak a mozgásnak az előhírnökeit jelentették, amely végül is a [[második átmeneti kor]]ban idegen uralkodókat juttatott hatalomra Egyiptomban. Ezt elősegítette, hogy a Delta-vidék nyugati részének néhány hercege elszakadt a birodalomtól, és megalapította a XIV. dinasztiát. A XIII. és a XIV. dinasztia fáraói alatt néhányszor egyidejűleg több kormány is létezett. A déli határokon az erődöket elhanyagolták, az ott állomásozó csapatok időközben egyre függetlenebbé váltak, állandó helyi lakosokként telepedtek le, s Egyiptom hamarosan elveszítette a befolyását Núbia felett. A Közel-Keletről Egyiptomba áttelepült népcsoportok lassan megszerezték a Keleti Deltavidék városait, és a hükszoszok [[i. e. 1674]]-ben lerohanták a Deltát. Ezzel lezárult az ókori Egyiptom történelmének egy dicső korszaka, hogy átadja helyét a második átmeneti kornak.
 
Egyiptom még i. e. 1720 táján is csak keveset veszített hatalmából és tekintélyéből. Az ország jóléte még fokozódott, hais azt tekintjük mércének, hogy ez idő tájtlegalábbis számos síremléket emeltek magánszemélyeknek,. s mivelMivel a királyi síremlékek száma csökkent, alighanem a vagyoni viszonyok kiegyenlítődtek valamelyest kiegyenlítődtek. Ekkortájt nagyszámúSok bevándorló érkezett Palesztinából,. akiketTöbbségüket az egyiptomi társadalom legalacsonyabb rétegei szívtakszívták fel, de legalább egyikük, [[Hendzser]], Egyiptom királya lett. Mindez valószínűleg a [[Közel-Kelet]]en az i. e. 1800-at követő időszakbanután megindult népességmozgások következménye volt,. és ezekEzek a bevándorlók voltaképpenvoltak az előhírnökei annak a mozgásnak az előhírnökeit jelentették, amely végül is a [[második átmeneti kor]]ban idegen uralkodókat juttatott hatalomra Egyiptomban. Ezt elősegítette, hogy a Delta-vidék nyugati részének néhány hercege elszakadt a birodalomtól, és megalapította a XIV. dinasztiát. A XIII. és a XIV. dinasztia fáraói alatt néhányszor egyidejűleg több kormány is létezett. A déli határokon az erődöket elhanyagolták, az ott állomásozó csapatok időközben egyre függetlenebbé váltak, állandó helyi lakosokként telepedtek le, sés Egyiptom hamarosan elveszítette a befolyását Núbia felett. A Közel-Keletről Egyiptomba áttelepült népcsoportok lassan megszerezték a Keleti Deltavidék városait, és a hükszoszok [[i. e. 1674]]-ben lerohanták a Deltát. Ezzel lezárult az ókori Egyiptom történelmének egy dicső korszaka, hogy átadja helyét a második átmeneti kornak.
 
== Források ==