|
== A csata ==
Ferrybridge fontos középkori csomópont volt. Kőhídját még a [[13. század]]ban építették, és a folyón sok mérföldön át nem volt más épített átkelő. Legközelebb sok mérfölddel arrébb, Castlefordnál volt egy gázló. Az Aire -folyó az északi területek természetes védvonala volt dél felé, az első komoly fizikai akadály, amelyet a yorki seregeknekYorkoknak le kellett győzniük ahhoz, hogy betörhessenek a lancasteriLancasterek hátországbahátországába. A gyors átkelés létfontosságú volt IV. Eduárd számára, mivel csapatait csak nehezen tudta élelmezni tél végén az ellenséges hátországban. Ráadásul a középkori csapatokban gyakran tört ki járvány, ha sokáig egy helyen táboroztak, illetve a tétlenség ideje alatt megnőtt a dezertálók száma is. Ebből következően a városka birtoklása mindkét fél számára kiemelt cél volt.<ref name=TO>Towton.org:{{cite web | url = http://www.towton.org.uk/wp-content/uploads/the_battle_of_towton.pdf | title = The battle of Towton | accessdate = 2012-12-8}}</ref>
A yorkiakYork-csapatok, miután megérkeztek Pontefracthoz, előőrsöket küldtek ki a folyóhoz. Március 27-én az egyik ilyen könnyűlovas alakulat biztosította a castlefordi gázlót Eduárd számára. Warwick, John Radcliffe és Lord Fitzwater könnyűlovasokból és utászokból álló csapata a hídhoz indult, hogy biztosítsák azt, és kezdjék meg újjáépítését, mivel a lancasteriekLancasterek részben lerombolták. A váratlanul érkező Fitzwater elfoglalta az északi oldalt, nekilátott a híd helyreállításához, majd tábort vert.<ref name=A12/><ref name="LU">Luminarium:{{cite web | url = http://www.luminarium.org/encyclopedia/towton.htm | title = The battle of Towton | accessdate = 2012-12-8}}</ref>
Másnap hajnalban a [[John Clifford, Clifford bárója|Sir John Clifford]] és [[John Neville, Neville bárója|Sir John Neville]] vezette, Towtonból kicsapó lancasteriekLancasterek rajtaütöttek a yorkiYorkok táborontáborán, amelyet teljesen váratlanul ért a támadás. A csatában szerzett sérüléseibe belehalt Lord Fitzwalter, Warwick helyettese. A könnyűlovasság támadását túlélő yorkiak visszamenekültek Pontefractba, a lancasteriek pedig erős hídfőállást építettek ki a folyó északi oldalán.<ref name=A12/>
Eduárd és Warwick a yorki fősereggel megtámadta a hidat. A lancasteriekLancasterek nyílzáporában megpróbálták pallókkal áthidalni a lerombolt híd helyén tátongó rést. Így írt erről a [[Neville család]] krónikása: ''"Embereink csak egymaguk készítette keskeny alkalmatosságon tudtak átkelni, amelyért élethalálharcot vívtak. Mindkét részről sok ember esett el."''<ref name="B8">John Gillingham: ''A Rózsák Háborúja'', 169. oldal {{ISBN|963-09-2593-1}}</ref> A véres harcban sokan a jéghideg folyóba fulladtak, sokakat nyíl talált el, köztük Warwickot, aki a lábán sérült meg. A krónikaíró [[Jean de Wavrin]] szerint közel háromezer ember halt meg a küzdelemben.
Mivel a frontális támadás hatalmas véráldozattal járt, Lord Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, hogy Clifford mögé kerüljön. Amikor a lancasteriekLancasterek rájöttek, hogy két tűz közé kerülnek, megkezdték a visszavonulást a Towtonnál állomásozó főerők felé. Warwick átkelt a hídon, és üldözni kezdte a menekülő lancasterieketmenekülőket, akiket Dintingdale-nél Fauconberg lerohant. Clifford meghalt, amikor a nyakát eltalálta egy nyílvessző a nyakát .<ref name="AB">David Clark:{{cite web | url = https://books.google.hu/books?id=BqcFoZ4ZnKsC&pg=PA52&lpg=PA52&dq=battle+of+ferrybridge&source=bl&ots=q2YcoEQI84&sig=Ac9wOF8DX8gcMnmQez4PpPMevdI&hl=hu&sa=X&ei=UbG7UKXdA4bltQayuoHICw&ved=0CIMBEOgBMA0 | title = Battlefield walks in Yorkshire | accessdate = 2012-12-1}}</ref>
== Következmények ==
|
