„III. Alexandrosz makedón király” változatai közötti eltérés

[[I. e. 336]] őszén Alexandrosz annak tudatában, hogy Dél-Görögországban minden a legnagyobb rendben van, visszatért Makedóniába, a következő év tavaszán pedig elindította hadjáratát a Makedóniától északra élő [[Trákia|trák]] törzsek és a nyugatra élő [[illírek]] ellen. Mielőtt ugyanis [[Ázsia|Ázsiába]] indult volna, kívánatos volt egy erődemonstráció ezek ellen a népek ellen, hogy tisztában legyenek vele: bár az erős Philipposz királyt a fiatal Alexandrosz váltotta, a királyság nem gyengült meg. Alexandrosz {{szám|15000}} katonájával komoly ellenállással találta szembe magát, azonban így is gyorsan sikerre vitte a hadjáratot.<ref name="JLRest" /> Elérte a [[triballoszok]] királyságát (a mai [[Bulgária]] északi részén), akik ellen gyors és megsemmisítő győzelmet aratott. A [[Duna-delta]] egyik szigetére, [[Peuké]]ra, menekülő lakosságot és a hozzájuk a csatlakozó [[géták]]at pedig még a vad sodrású folyón átkelve is üldözte, míg végül a triballoszok behódoltak neki. E haditett nyomán követségek sora indult Alexandroszhoz a környező népektől, és sikerült elérnie, hogy távollétében is biztosítva legyen ennek a vidéknek a nyugalma.<ref>{{cite book |last=Bosworth |first=A. B. |title=Alexandrosz: A hódító és birodalma |year=2002 |publisher=Osiris Kiadó |location=Bp. |isbn= 963-379-371-8 |pages=51-53}}</ref> Ezt követően a lázadó illírek földjére száguldott seregével, ahol újabb határozott győzelmekkel élete végéig sikerült megelőznie minden további felkelést az északi területeken. Ezekben a hadjáratokban Alexandrosz taktikai újításaival, előrelátó tervezésével, gyorsaságával és pszichológiai hadviselésével mind páratlan rátermettségét bizonyította.<ref name="Tsou35" />

 

 

[[Fájl:Thebes-1.jpg|bélyegkép|bal|320px|[[Thébai]] erődjének, a [[Kadmeia|Kadmeiának]] a romjai.]]