„III. Alexandrosz makedón király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Ókori források: jav |
→Ókori források: jav |
||
327. sor:
Korabeli írott források sajnos nem maradtak ránk Alexandrosz korából. Elveszett a király udvari történetírójának, [[Kalliszthenész]]nek a teljes munkássága, a királyt dicsérő [[Onészikritosz]]tól csak töredékeket ismerünk. A katonák ismert emlékezései közül [[Arisztobulosz (író)|Arisztobulosz]] feljegyzései vesztek el, és nem maradt ránk [[Nearkhosz]]nak az indiai hadjáratról és a flotta Indiától [[Perzsa-öböl]]ig tartó útjáról készített naplója sem. Az egyik diadokhosz, [[I. Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] is emlékiratokat készített életéről, de ezek szintén elvesztek.
Szerencsére ezeket a munkákat jórészt felhasználták a későbbi történészek, akiknek munkásságát már ismerjük. A Kr. u. 1-2. században készült a három legismertebb mű. [[Plutarkhosz]] a [[Párhuzamos életrajzok]]ban [[Caius Iulius Caesar]] párjaként írta meg Alexandrosz életét. Az egyébként jószerivel ismeretlen [[Quintus Curtius Rufus]] ''Historiae Alexandri Magni'' („Alexandrosz története”) című művének tíz könyvéből öt teljes egészében, három csak részleteiben maradt ránk. A [[2. század]]i [[Lucius Flavius Arrianus
Alexandrosz személye köré már életében legendák szövődtek, melyek az ókorban és középkorban egyre csak bővültek, mind mesésebbekké váltak. Főként Afganisztán és Perzsia területén, ahol mint [[Iszkender]]t felsőbb lénynek tekintették. Ezek a keleti mondák emlékeznek meg arról, hogy Irán sziklavárait megtörte, s a királyokat legyőzte. A mondakör a rómaiak idején eljutott Nyugatra is, és fontos alapja lett a középkori [[Alexandrosz-regény]]nek. A Alexandrosz-regény másik alapjául a Kalliszthenész neve alatt fennmaradt ''Alexandru praxeisz'' („Alexandrosz tettei”) c. mű, mely a makedón uralkodó életét dolgozza fel.
| |||