„Márkus Emília” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
33. sor:
}}
'''Márkus Emília''' ([[Szombathely]], [[1860]]. [[szeptember 10.]] – [[Budapest]], [[1949]]. [[december 24.]]) magyar színésznő, [[Márkus József (várospolitikus)|Márkus József, Budapest főpolgármesterének]] húga.
==Életútja==
[[Fájl:Márkus Emília-1897.jpg|bélyegkép|bal|180px|1897-ben, Az ember tragédiája előadásán]]
[[Fájl:Márkus Emília Dörre.jpg|thumb|200px|''Márkus Emília mint ''Esztella'' [[Bartók Lajos]]'' Kendi Margit'' című drámájában, [[Dörre Tivadar]] ceruzarajza'']]
P. Márkus Emilia a Nemzeti Színház úgynevezett Paulay-korszakának egyik legnagyszerűbb drámai akvizicója, akit az 1860-as, 1870-es évek idegenkedő társadalmi fölfogása ellenére, a méltán átérzett kiváló ösztönös tehetség lebírhatatlan ereje kalauzolt egy szombathelyi tekintélyes, patrícius család választékos kereteiből a magyar színművészet világába, az országos színitanodába. A gyönge testalkatú, filigrán megjelenésű, élénken beszédes-szemű, de első látásra is igézően szőke úrileányt, saját családjának a színpad számára leendő megnyerése céljából folytatott nem csekély harcában, egyik tekintélyes rokonuk, [[
Első éves volt, amikor [[1875]]. [[október 23.|október 23-án]] először színpadra lépett ''[[Alexandre Dumas (író, 1824–1895)|ifj. Alexandre Dumas]]: Alfonz úr'' című darabjában, Adrienne szerepében, a Várszínházban. A »szőke csoda« becenevet kapta első fellépése eredményeként rajongó tisztelőitől. Ettől kezdve mindenki, akinek ebben az időben ponderáns véleménye volt a színitanoda (az Orsz. Színésziskola régebbi elnevezése volt ez) körül, nagy jövőt jósolt a bájos, napsugaras fiatal színpadi jelenségnek, Márkus Emiliának, aki a hozzáfűzött legmerészebb várakozásokat is túlszárnyalta, mire [[1878]]-ban elvégezte színpadi tanulmányait. Utolsó éves volt a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színművészeti Akadémián]], amikor [[1877]]-ben a [[Nemzeti Színház]]hoz szerződött, még ebben az évben, 17 évesen [[William Shakespeare|Shakespeare]]: [[Rómeó és Júlia (színmű)|Rómeó és Júlia]] című darabjában mint Júlia játszott. Sikere oly nagy volt, »beérkezésének« grandiózitásához még jóval azután sem volt példa. A legnevesebb kritikusok, művészettörténeti jelesek véleménye merő behódolás volt a fiatal színésznő színpadi képességeivel szemben. Nem csoda tehát, ha a Nemzeti Színház új akvizíciója ezek után számottevő valakivé lett az ország első színpadának műsorában is. Művészi kifejlődése, tökélyülése egyenes vonalban és a legakadálytalanabbul haladt a csúcs felé. Szerepei úgy sokasodtak, hogy egy évtized alatt már lehetetlen lett volna a Nemzeti Színházat Márkus Emília nélkül elképzelni. Noémi, Francillon, Ofélia, Nóra, Erzsébet és Stuart Mária, Kressida, Desdemona, Júlia, Iza, Claire, Mathilde, A tenger asszonya, Boszorkány, Iréné, Kaméliás hölgy, A névtelen asszony, Mária Terézia, a Csiky-darabok összes szende-szerepei, Thurán Anna, Első szerelem, a Csók királynője, Utolsó szerelem, Monna Vanna, Echegeray drámáinak fő női-szerepei, Csongor és Tünde, Fekete gyémántok, Szigetvári vértanuk és még száz és száz hasonlóan kiváló és emlékezetes szerepek, amelyek a Márkus Emilia művészete által lettek eseményszerű nemzeti színházi sikerek. Személyéhez soha kudarc nem fűződött, lehetetlen szerepből is sikert kényszerített ki sajátosan egyéni, érdekesen megejtő művészi és női varázslatossága által. Vendégszereplésre még csak rászánta magát, de semmi pénzért el nem szerződött attól a színháztól, amely 1877-ben először juttatott neki szerződést.
| |||