Wikipédia

„Henry Beaufort (bíboros)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
43. sor:
 
== Élete ==
Henry Beaufort apja [[Genti János lancasteri herceg]], [[III. Eduárd angol király]] fia, anyja Catherine Swynford volt. Unokatestvére,Beaufort [[II.házasságon Richárdkívül angolszületett. király]]Három uralkodásatestvére alattvolt, 1397-benJohn, azSomerset [[Oxfordikésőbbi Egyetem]]grófja, kancellárjaThomas, 1398-tóla Lincolnleendő püspökeexeteri lett.herceg Féltestvére,és [[IVJoan. HenrikGenti angolJános király]]később segítségévelfeleségül márvette 1393-banszeretőjét, politikaiés szereplővéa váltgyerekeit elismerte a pápa és 1397. 1403február 9-tólén a királyiparlament tanácsis. tagja,[[Aachen]]ben Angliajogot főkancellárja.tanult, Amajd következő1388-89-ben évben[[Cambridge-i|Cambridge]] Winchesterdiák püspökénekvolt. nevezik1390-91-ben ki,az amivel[[oxford]]i nagyQueen's vagyonhozCollege juthallgatója volt.{{refhely|EncyclopaediaEnglish BritannicaMonarch}}
 
Unokatestvére, [[II. Richárd angol király]] uralkodása alatt, 1397-ben az [[Oxfordi Egyetem]] kancellárja, 1398. július 14-étől Lincoln püspöke lett. Ebben az időben Alice FitzAlannal, Arundel grófjának lányával volt viszonya, amelyből 1402-ben egy el nem ismert lány, Jane Beaufort született.{{refhely|English Monarch}} 1399-ben elkísérte a királyt [[írország]]i hadjáratára. Eközben II. Richárd száműzött féltestvére, [[IV. Henrik angol király|Henry Bolingbroke]] visszatért Angliába franciaországi száműzetéséből, és királlyá koronáztatta magát.{{refhely|English Monarch}}
Ezután lemondott a kancellári posztról, és a királyi tanácson belüli ellenzék feje lett. 1413-ban Beufort unokaöccse [[V. Henrik angol király|király]] lett, ismét vállalta a kancellárságot. Annak érdekében, hogy még magasabb pozícióba jusson, az egyházon belül is emelkedési lehetőségeket keresett. [[V. Márton pápa]] 1417-ben bíborossá és pápai legátussá tette, de a király kívánságára, aki attól tartott, hogy Beaufort túl hatékonyan képviseli majd a [[vatikán]]i politikát, posztjairól lemondott.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}▼
 
▲Ezután1403-tól lemondottIV. aHenrik királyi kancelláritanácsának posztróltagja, ésAnglia főkancellárja. 1404. november 19-én Winchester püspökének nevezik ki, amivel nagy vagyonhoz jut. Miután a királyikirály tanácsonegészsége belüliannyira megromlott, ellenzékhogy fejeképtelen lett. 1413-banaz Beufortügyek unokaöccseintézésére, fia, a leendő [[V. Henrik angol király|király]] lettvette át a tanács vezetését. A püspök 1411 és 1413 között rossz viszonyban volt a walesi herceggel, de amikor az trónra lépett ismét vállaltakancellárnak anevezte ki kancellárságotőt. Annak érdekében, hogy még magasabb pozícióba jusson, az egyházon belül is emelkedési lehetőségeket keresett. [[V. Márton pápa]] 1417-ben bíborossá és pápai legátussá tette, de a király kívánságára, aki attól tartott, hogy Beaufort túl hatékonyan képviseli majd a [[vatikán]]i politikát, posztjairól lemondott.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}
 
1422-ben a kiskorú [[VI. Henrik angol király|VI. Henrik]] lett az angol király, ami nagy lehetőséget kínált a bíborosnak. Pénzt adott kölcsön az udvarnak, amely után magas kamatot kért. Az állam finanszírozásában vállalt szerepe megkérdőjelezhetetlenné tett hatalmát. A pápai legátus 1426-ban St. Eusebius bíborosává tette. Unokaöccse, Humphrey Plantagenet gloucesteri herceg folyamatosan támadta amiatt, hogy egyszerre tölt be ilyen magas állami és egyházi tisztséget. A király támogatásával teljes uralmat szerzett a kormányzat felett az 1430-as években. 1435 és 1439 között sikertelen kísérleteket tett a [[százéves háború]] lezárásra, majd 1443-ban visszavonul a politikától.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Henry_Beaufort_(bíboros)”