„Erdélyi Magyar Hírvivő” változatai közötti eltérés

A 18. század végén [[Erdély]]ben még nem létezett magyar nyelvű hírlap, viszont a pozsonyi illetve bécsi magyar lapoknak számos erdélyi előfizetője volt. [[Martin Hochmeister (nyomdász, 1767–1837)|Ifj. Martin Hochmeister]] nagyszebeni nyomdász<ref>[[Dezsényi Béla]] illetve ''A magyar sajtó története'' az idősebbik [[Martin Hochmeister (nyomdász, 1740–1789)|Martin Hochmeister]]nek tulajdonítja a lap indítását, ez azonban téves, mert ő már 1789-ben elhunyt.</ref> 1790. január 28-án engedélyt kért a [[gubernium|főkormányszéktől]] önálló magyar nyelvű hírlap i-ndításáraindítására. Először a Nagyszebenben megjelenő ''[[Kriegsbote]]'' fordítására kapott engedélyt, de Hochmeister ezzel nem elégedett meg, azzal érvelve, hogy a fordítással megnövekedett átfutási idő alatt a hírek elavulnának. Az újság alapításához megnyerte [[Bánffy György (1746–1822)|Bánffy György]] kormányzó támogatását is, aki pártját fogta minden erdélyi magyar közművelődési kezdeményezésnek. 1790. március 4-én az [[Erdélyi Udvari Kancellária]] engedélyezte az önálló újság kiadását, előzetes [[cenzúra]] mellett. A háborús híreket közlés előtt a hadsereg parancsnokságával is egyeztetni kellett.

A lap megjelenése előtt több helyen is hirdette programját: a beharangozó először a ''Neuer Kurier aus Ungarn von Kriegs und StaarssachenStaatssachen'' című német újság mellékletként jelent meg február 18-án, utána közzétette a ''Hadi és más Történetek'' illetve az '' Ephemerides Budenses'' is.

Az első szám a terveknek megfelelően 1790. április 3-án jelent meg, de ekkor még csak más, korábban engedélyezett lapok híreit vehették át, mert még nem érkezett meg az önálló lapra vonatkozó engedély. [[Sándor István]] 1803-ban megjelent bibliográfiája szerint szerkesztői [[Fábián Dániel (újságíró)|Fábián Dániel]] táblai levéltáros és Cserei Elek kormányszéki allevéltáros voltak.<ref name="Szerk"/> A kormányszék [[Kolozsvár]]ra költözése miatt 1790. december 16-ától a lap Kolozsváron jelent meg. Itt azonban a város korábban létező katolikus és protestáns nyomdái közös támadást indítottak az új versenytárs ellen. Hochmeistert decemberben azzal vádolta az erdélyi országgyűlés, hogy a rendek hozzájárulása nélkül jelentette meg a király válaszát rendekhez; ezt a támadást a nyomdász azzal védte ki, hogy az országgyűlésnek nem, csak a főkormányszéknek tartozik felelősséggel. 1791. januárban azzal az új váddal került az országgyűlés elé, hogy az 1791. évi 3. számában engedély nélkül és hibás fordításban tette közzé a királyi leiratokat. Az üzletben tartott házkutatás során lefoglalták az ominózus lapszám példányait, viszont kiderült, hogy a cenzúra engedélyezte a szöveget. Ezért – noha az országgyűlés a nyomdász megbüntetésére tett javaslatot, – a főkormányszék csak helyesbítést kért. Az ügy [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] elé került, aki nem értett egyet az országgyűléssel. Utóbb azonban a rendek tiltakozása miatt megváltoztatta álláspontját, és egyes vélemények szerint ez vezetett a lap megszűnéséhez; erre vonatkozó követlen bizonyíték azonban nincs.

EztA lap megszűnését követően csak 1822-ben történt újabb kísérlet erdélyi magyar nyelvű lap indítására (''[[Erdélyi Hírmondó]]'').