„Ábel a rengetegben (regény)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:738:806:ACFB:1928:18E:FF67:1741 (vita) szerkesztéséről Regasterios szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
→Történet: Az utolsó szó el volt írva. Nem rendőrségen, hanem csenőrségen. Információ eredete: Tamási Áron: Ábel a rengetegben című könyv. |
||
47. sor:
Surgyélán később összeáll Fuszulánnal, és akkor térnek vissza az erdei házba, mikor Ábel édesapja is ott tartózkodik, mert meghozta a rossz hírt, hogy a szeretett édesanyja meghalt. Az öreg lerészegedett, és fogást keresett a két gonosztevőn. Ábel nagy nehezen megmenti apját a verekedéstől, és ezzel saját életüket is.
Ábel összebarátkozik a közeli papokkal, akiknek egyik legfiatalabb növendékét, Márkust különösen a szívébe zárja. Ez a tüdőbeteg fiú végül is felköltözik Ábelhez Hargitára, hogy ott gyógyuljon. A két fiatalt felkeresi Surgyélán és Fuszulán, majd az ifjú szerzetes elmondott beszédének hatására önként jelentkeznek a
Márkus végül belehal a betegségébe és a Hargitán eltemetik. A temetés után Ábel elmegy a megbízó bankjába, hogy felvegye a fizetését, és ott szembesül a ténnyel, hogy télre csak a fele fizetés jár, mivel akkor nem kell fát eladni. Ábel leadja a munkát, visszatér falujába, ahol meglátogatja édesanyja sírját, és ott megfogadja, hogy egész életében a szegények és elnyomottak szószólója lesz.
| |||