„Poliuretánok” változatai közötti eltérés

Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
(→‎Csoportosításuk: Túl sok link)
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
== Csoportosításuk ==
 
A poliuretánokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Keménység alapján két csoportra oszthatók, rugalmas illetve kemény habokra. A rugalmas habokat elsősorban a ruha-, az autó- és bútoriparban használják textilek, kárpitok és bélések készítéséhez. Ebbe a csoportba tartoznak például a műbőrök. Ezeknek a haboknak a diizocianát komponense a [[toluilén-diizocianát]] (TDI). A kemény polimereket szerkezeti anyagként használják az elektronikai-, az autó-, a bútor- és az építőiparban. Ezekből készülnek például a hő- és hangszigetelő anyagok, a műszerfalak borításai, de könnyűszerkezetes házak belső dekoratív burkolatelemei is. Az ebbe a csoportba tartozó vegyületek izocianát komponense lehet a [[hexametilén-1,6-diizocianát]] (HDI v. HMDI), a [[metán-difenil-diizocianát]] (MDI) és a [[polimetilén-polfenil-poliizocianát]]okpoliizocianátok (PAPI). Az utóbbit az MDI parciális polimerizációjával állítják elő és elsősorban térhálós poliuretánok előállításához használják. További ismert izocianátok: [[izoforon-diizocianát]] (IPDI), [[naftalén-1,5-diizocianát]] (NDI), [[3,3'-dimetil-bifenilén-4,4'-diizocianát]] (TODI), [[1,4-fenilén-diizocianát]] (PPDI).
 
A poliuretánok egy másik csoportosítási lehetősége a térszerkezet alapján történő csoportosítás, ily módon megkülönböztetünk térhálós és egyenes láncú polimereket. A hőérzékenység alapján pedig hőre lágyuló vagy termoplasztikus (TPU), hőre keményedő (TSPU) és passzív tűzvédelmi poliuretánokról (PFPPU) beszélhetünk.