„Károlyi Mihály (miniszterelnök)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít
végzetesen
42. sor:
Nagykárolyi '''Károlyi Mihály Ádám György Miklós''' ([[Budapest]], [[1875]]. [[március 4.]] – [[Vence]], [[Franciaország]], [[1955]]. [[március 19.]]) politikus, miniszterelnök, az első magyar [[köztársasági elnök]], emigráns baloldali, a [[második világháború]] után rövid ideig nagykövet. Gróf [[Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)|Károlyi Gyula]] miniszterelnök unokatestvére konzervatív arisztokratából vált radikális demokratává és ellenzéki politikusként a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchiában]] fennálló rendszer kérlelhetetlen kritikusává, majd az [[őszirózsás forradalom]] és az első magyar polgári demokrácia vezetőjévé, emigrációba vonulva pedig a [[kisantant]], majd a sztálinista [[Szovjetunió]] munkatársává. A [[második világháború]] után több évtizedes emigrációból hazatérve rövid ideig párizsi [[diplomáciai rangok|követ]] volt, de 1949-ben [[Rajk László (politikus)|Rajk László]] letartóztatásának hatására ismét emigrációba vonult. Bírálói ''„vörös grófként”'' szokták emlegetni. A [[Magyarország 1919–1945 között|Horthy-korszak]] idején [[Franciaország]]ban, majd 1949-től haláláig szintén francia emigrációban élt.
 
Politikai tevékenységének megítélése végletesenvégzetesen ellentmondásos, bár abban általános az egyetértés, hogy gyenge kezű, kudarcos vezető volt. Ezen túl azonban a Horthy-korszakban benne találták meg Trianon egyik fő okozóját, hazaárulóként ítélték el, míg a másik oldalon azt az államférfit tisztelték benne, aki felismerte, hogy a Monarchia vezetőinek bűnös háborús politikája Magyarországot az első világháborús katasztrófába sodorja, és a maga módján megpróbált tenni ez ellen. Megítélésének ezek az ellentmondásai a 21. század elején is tovább élnek a magyar belpolitika különböző oldalai között.
 
== Élete ==