„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés

A '''természetfilozófia''' a régi [[filozófia]]i gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a [[természet]] egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. {{refhely|Új Magyar Lexikon}}

Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika''). {{refhely|Új Magyar Lexikon}}

A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}}

A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). {{refhely|Új Magyar Lexikon}}

A tudományok specializálódásával, valamint a [[dialektikus materializmus]] létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. {{refhely|Új Magyar Lexikon}}

A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a [[kreacionizmus]], a [[preformizmus]] {{Wd|Q1431492}}, a fizikai idealizmus és [[energetizmus]] {{Wd|Q15647045}} elméleteiben. {{refhely|Új Magyar Lexikon}}