„Északi háború (1674–1679)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
288. sor:
A saint-germaini béke értelmében [[Svéd-Pomeránia]] egészen a következő, [[nagy északi háború|1700–1721-es északi háború]] végéig svéd uralom alatt maradt. Ugyanakkor elveszett a svéd haderő legyőzhetetlenségének mítosza. Az addig kisebb jelentőségű államként kezelt Brandenburg-Poroszország kiemelkedő katonai győzelmei figyelmet keltettek egész Európában annak ellenére, hogy Frigyes Vilmos nem érhette el katonai célját, egész Elő-Pomeránia és a stratégiailag fontos Odera-torkolat végleges visszaszerzését.
A francia diplomácia és nagyhatalmi politikai nyomás elérte, hogy a vele szövetséges Svédországnak ne kelljen nagyobb területi engedményeket tennie. Frigyes Vilmos választófejedelem azonban joggal érezhette úgy, hogy saját szövetségese, [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császár]] a [[nijmegeni béke|különbékével]] kijátszotta és cserben hagyta. Frigyes Vilmos álláspontja szerint a császár
A brandenburgi választófejedelem politikai irányváltást hajtott végre: a Habsburg császár helyett Franciaország felé orientálódott. Már a saint-germaini béketárgyalások alatt titkos különtárgyalások folytak Franciaország és Brandenburg küldöttei között a jövőbeli együttműködésről. 1679 októberében a választófejedelem titkos egyezményt kötött a [[Francia Királyság]]gal, ebben Frigyes Vilmos kötelezte magát, hogy a következő császárválasztáson [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] mellett fog szavazni. [[1681]]-ben Brandenburg és Franciaország katonai védelmi szerződést kötött. [[1683]]-ban XIV. Lajos [[Francia–spanyol háború (1683–1684)|következő, ún. „egyesítési” háborújában]] Brandenburg már a császár ellen, Franciaország szövetségében lépett fel.<ref name="Opgenorth"/>
| |||