„Középkori filozófia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
 
Ezen korszak legismertebb filozófusai közé tartozik [[Aquinói Szent Tamás]], [[Albertus Magnus]] és [[Szent Bonaventura]].
 
A Nyugat nagy gondolkodói, mint pl. [[Canterburyi Anzelm]], [[Abélard]], Bonaventura, Albert von Bollstadt és Aquinói Tamás, valamennyien mélységesen meg voltak győződve arról, hogy a filozófia csak a keresztény [[teológia]] szolgálóleánya, és feladata nem lehet más, mint hogy a keresztény vallás igazságát bizonyítsa, vagy védelmezze. A kornak teljesen az istenire irányuló gondolkodása érzelmileg legemelkedettebb kifejezését azonban a skolasztika ellenpólusában, a misztikában találta meg. {{refhely|H. Glasenappː Az öt világvallás}}
 
=== Misztika ===
A középkori [[misztika]] atyjaképviselői gyakran ellentétbe kerültek az elfogadott egyházi tanokkal, mivel [[panteista]] nézeteket hirdettek, vagy közel állottak ezekhez, mint [[Benai Amalricus]], mások viszont, mint pl. Clairvaux-i Szent Bernát, a viktoriánusok, [[Eckhart mester]], [[Tauler]], [[Seuse]] az egyház talaján álltak.{{refhely|H. Glasenappː Az öt világvallás}}

[[Clairvaux-i Szent Bernát]], a ''Doctor mellifluus'' (mézajkú doktor). Misztikája– misztikája inkább gyakorlati, mint elméleti; központjában a szenvedő [[Istenember]] szemlélete és követése áll. A spekulatív misztikát főleg az [[ágoston-rend]]i Szent Viktorról elnevezett kolostori iskola művelte Párizs mellett, a 13. században.{{refhely|Marton Józsefː A keresztény középkor}} A legnagyobb skolasztikusok, (így Nagy Szent Albert, Szent Tamás, Szent Bonaventúra stb.) egyúttal nagy misztikusok is voltak, bizonyítva, hogy a misztika és a skolasztika nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást. {{refhely|Marton Józsefː A keresztény középkor}}
 
== Témái ==