„Nyakas Miklós (politikus)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Családja: - ezt elrontottam picit |
→Élete: - háromfelé szedtem a szakaszt, mert itt minden keveredett |
||
15. sor:
Miklós az 1950-es évek elején fedezte fel a Hajdúságban és Debrecenben a népi szövőmesterség értékeit, s kutatni kezdte és újraalkotta Hajdú-Bihar szőtteseit, ezután a tanítói pályát felcserélte a szövőmesterséggel. A kenderből, lenből, gyapjúból szőtt alkotásain a rozmaringág, a szegfű, a csillag, madárfigurák formái elevenednek meg. 1960-ban lett népi iparművész, 1965-ben a Népművészet Mestere. Két testvére van. Középfokú tanulmányait 1957 és 1961 között a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar történelem szakán szerzett diplomát (1961 – 1966). Bölcsészdoktori címét 1974-ben védte meg középkori magyar történelemből. Az egyetem elvégzése után a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanított, majd 1970-től a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum történész–muzeológusaként, 1976-tól nyugdíjazásáig pedig az intézmény igazgatójaként dolgozott. 1968-ban nősült, felesége Bánya Ildikó, aki a hajdúböszörményi főiskolán magyar nyelvet és nyelvművelést tanított. Két gyermeke és öt unokája van.
== Kitüntetései ==
* Szocialista Kultúráért (1978)
* Pro Regione * Hajdúböszörmény város Díszpolgára (2011) == Munkássága ==
Fő kutatási területe a hajdúság története, helytörténeti és regionális kutatások, kiemelten a Hajdúböszörmény és a hajdúvárosok, a Hajdúkerület, Partium és a Nagyalföld területe. Kiemelten foglalkozott a Hajdúkerület kialakulásával, monográfiája jelent meg Hajdú megye megszervezéséről (Hajdú vármegye létrejötte = HKözl 11. 1983. 98. p. 2. térkép Hajdúböszörmény), elsőként gyűjtötte össze és rendszerezte Hajdú-Bihar megye települési címereit (Hajdú-Bihar megye címerei = Hajdúsági Közlemények 16. 1991. 123. p. Hajdúböszörmény) E tárgykörben több száz kisebb-nagyobb írása jelent meg, főleg múzeumi, levéltári kiadványokban, évkönyvekben, országos és regionális folyóiratokban.
Főbb publikációi: Sillye Gábor - A szabadságharc kormánybiztosa, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya 1817-1894 (1980), Hajdúböszörmény sajtótörténete. 1982. 76. p.; Csorba Sándorral közösen: A Kölcsey-család geneológiája és – címere. A Kölcsey Társaság Füzetei 5. Fehérgyarmat, 1993. 117 p. Hajdúkerületi statútumok 1696/8 – 1844 (Studia Oppidorum Haidonicalium X.) Hajdúböszörmény, 2003. A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében (Studia Agriensia 14. Eger, 1993. 177-192. p.; Hajdú vármegye létrejötte (1983), Böszörmény a múló időben (2000), Eltűnt iratok nyomában. Egy hajdanvolt kiváltságolt kerület, a Báródság (2001), A Hajdúvárosok a magyar diétán 1792-1848 (2002), A bihari kishajdú városok története. (2005). Szerkesztette a Hajdúsági Múzeum Évkönyveit, a Hajdúsági Közlemények c. sorozatot, a Studia Oppidorum Haidonicalium c. kismonográfia sorozatot, illetve a Hajdú – Bihar megye gondozásában megjelenő, s a Bocskai Szabadságharc Négyszáz Éve c. sorozatot.
|