„Kistarcsai Központi Internálótábor” változatai közötti eltérés

A szovjet és román csapatok gyors előretörése miatt a németek hátrálása a tábort is érintette. Az 1944 júliusi események után további deportálások nem indultak. A tábor területén a fogva tartottak mozgása némileg szabadabb lett, létszámuk már csak 220 fő volt.<ref name=":3" /><ref name=":4" /> Július 28-án a Zsidó Tanács petíciót nyújtott be a még fogva tartottak szabadon engedése érdekében.<ref name=":3" /> Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes augusztus 10-én kelt, „a Minisztertanácshoz a zsidókérdés „nyugvópontra hozatala” érdekében” írt jelentésében szorgalmazta egy német–magyar kétoldalú nyilatkozat megszületését, amelyben kijelentik, hogy „mellőzik a zsidóknak saját szerveik útján az országból való eltávolítását (Kistarcsa, Sárvár)”. Feljegyzések szerint a táborban az orvosi ellátás, az elhelyezés és az élelmezés jó volt, kérelmezték, hogy a levelezést legalább a [[Magyar Vöröskereszt|Vöröskereszt]] által biztosított levelezőlapon biztosított legyen.<ref name=":27" /> Kistarcsát és környékét szeptember 13-án érte először légitámadás, amelyet 18-án egy újabb követett, összesen valamivel több, mint száz lakóépületet érintettek a légibombák okozta rombolások.<ref name=":5">{{Cite web|url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/kerepes/kerepestarcsa_tortenete/pages/012_szocializmus_kezdetei.htm|title=Kerepestarcsa története|accessdate=2018-07-09|author=Horváth Lajos|year=1988|work=www.sulinet.hu|publisher=Kerepestarcsa Nagyközségi Tanács}}</ref> 1944 szeptemberére a tábor felügyeleti jogkörének kérdése egyáltalán nem volt egyértelmű sem a magyar, sem a német hatóságok számára. Perlaky Gyula minisztériumi osztálytanácsos rendelte el a foglyok szabadon engedését, melyre a táborban szeptember 26-27-én került sor.<ref name=":3" /><ref name=":4" /><ref name=":6" /> Az ekkor még a táborban lévők nagyobbik részét szabadon engedték, bizonyos részük pedig ''a'' Rózsadomb egyik házában őrizték tovább.<ref>{{Cite web |url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/visszaemlekezesek_a_kiugrasi_kiserletre_1/ |title=Visszaemlékezések a kiugrási kisérletre I. |accessdate=2019-03-05 |author=Hollósi Gábor |publisher=Rubicon Kiadó |work=RUBICONline}}</ref> Két alkalommal került sor a község kiürítésének elrendelésére (november 5. és 16.), de mindkét alkalom eredménytelenül zárult. Időközben a kelet felől a főváros irányába visszavonuló német alakulatokkal együtt a tábor őrszemélyzete is elvonult. Kistarcsát 1944. december 28-án érte el a 151. szovjet lövészhadosztály és a 7. román gyalogos hadtest. A község területén nem volt ellenállás.<ref name=":12" /><ref name=":5" />