„Kistarcsai Központi Internálótábor” változatai közötti eltérés

Az erősödő külpolitikai hatás, majd Magyarország 1944-es német megszállása után a tábor öt pavilonjából négy állt a rendőrség rendelkezésére. Az őrizetesek mellett helyet kaptak az összegyűjtött és deportálásra váró zsidók (az objektum neve németül: [[Reichssicherheitshauptamt|RSHA]] Transport Lager Kistarcsa), akiket a magyar hatóságok már március 19-én elkezdtek összegyűjteni Budapest területén.<ref name=":26">{{Cite book |title= Vádirat a nácizmus ellen |series= 1. kötet, 1944. március 19. – 1944. május 15., A német megszállástól a deportálás megkezdéséig |url= http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat_1jav.pdf |format=PDF |editor= Benoschofsky Ilona, Karsai Elek |origyear= 1958 |year= 2017 |publisher= Balassi Kiadó |page=16–18, 72, 184, 208 |accessdate= 2019-02-02 |location= Budapest |subtitle= Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez}}</ref><ref name=":15">{{Cite web |url= http://www.tenhumbergreinhard.de/1933-1945-lager-1/1933-1945-lager-k/kistarcsa-mala-tarca.html |title= Kistarcsa (Mala Tarca) |accessdate= 2019-01-10 |work= www.tenhumbergreinhard.de |language= német}}</ref> A rákövetkező napokban pedig hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után. A legnagyobb csoportot (800-1000 fő körül) azok a zsidók alkották, akiket a [[Gestapo]] tartóztatott le, és átmeneti börtönfogság után egy Lemke nevű SS altiszt vitetett át Kistarcsára.<ref name=":3" /> A táborban egy külön pavilon volt a [[Wehrmacht]] és az [[Schutzstaffel|SS]] különböző kihágások miatt megbüntetett katonái számára fenntartva.<ref name=":3" /><ref name=":25">{{Cite book|title=A magyar királyi csendőrség oknyomozó története|author=Dr. Rektor Béla|url=http://www.magtudin.org/Rektor_Bela_Csendorseg.pdf|format=PDF|year=1980|publisher=Árpád Könyvkiadó Vállalat|isbn=0 934214 01 8|page=261}}</ref><ref name=":2" /> Ugyancsak külön pavilonban kaptak helyet az ún. „régi őrizetesek”, a kiegészítő toloncház (főképpen politikai, szocialista ideológiájú) foglyai. Külön pavilonban („B” pavilon), a központi épületben tartottak fogva 280, prominensnek titulált zsidót (gyáriparosokat, politikusokat).<ref name=":3" /><ref name=":4" /> A zsidó foglyok maximális létszáma ekkora megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai ideiglenes toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek).<ref name=":2" /><ref>Benoschofsky Ilona szerint: „A„Közvetlenül a megszállás után a németek elkezdték a budapesti zsidóság részleges összefogását. (...) Ezek a letartóztatások kész listák alapján történtek... két SS-katona egy magyar rendőr kíséretben kereste fel a letartóztatandóakat a lakáson, és elvitték őket. (...) Ezeket ez úgynevezett túszokat mind a Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet helyiségeibe vitték, amelyeket a németek lefoglaltak kisegítő toloncház céljaira. (...) A túszokat innen néhány nap múlva a kistarcsai internáló táborba vitték (...). A túszok maximális létszáma Kistarcsán 485 fő volt.” (Mementó - Magyarország 1944, 66. o.)</ref> Ehhez képest 1944. június 20-ig 2000 fő indult el Kistarcsáról a német koncentrációs táborok felé. Az 1944 áprilisi és májusi Magyarországi Zsidók Lapja közzétette: a Pártfogó Irodán keresztül, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) keretében lehetőség van csomagküldésre a táborban fogva tartott zsidók számára. A csomagokban korlátozottan lehetett élelmiszert, ruhaneműt és tisztálkodási szereket küldeni, de például levelet, okmányokat, szeszes italt, cipőt nem tartalmazhattak a csomagok.<ref name=":26" />