„Zsidó holokauszt Magyarországon” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
A megszálló csapatokkal együtt Magyarországra érkezett az ún. különleges bevetési egység ([[Sondereinsatzkommando]] – SEK), melynek feladata az ország „zsidótlanítása” volt. A SEK mindössze 20 tisztből és több mint száz főnyi kisegítő személyzetből (őrök, sofőrök, titkárnők, stb.) állt, így a magyar hatóságok közreműködése nélkül semmit nem érhetett volna el.
A magyar hatóságok már március 19-én elkezdték összegyűjteni a zsidókat Budapest területén.<ref name=":26">{{Cite book|title=Vádirat a nácizmus ellen|series=1. kötet, 1944. március 19. – 1944. május 15., A német megszállástól a deportálás megkezdéséig|url=http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat_1jav.pdf|format=PDF|editor=Benoschofsky Ilona, Karsai Elek|origyear=1958|year=2017|publisher=Balassi Kiadó|page=16–18, 72, 184, 208|accessdate=2019-02-02|location=Budapest|subtitle=Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez}}</ref> A következő napokban a megszálló német hadtestetekkel érkező SS alakulatok hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után.<ref name=":3">{{Cite web |url=http://mek.oszk.hu/11500/11506/pdf/11506_2.pdf |title=A kistarcsai tragédia |accessdate=2018-07-09 |author=Randolph L. Braham |year=1997 |format=PDF |work=A népirtás politikája - A Holocaust Magyarországon |publisher=Belvárosi Könyvkiadó |pages=849-851}}</ref> A zsidó foglyok maximális létszáma [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsán]] a megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem|Országos Rabbiképző Intézetben]] berendezett kisegítő toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek), majd innen szállították át őket Kistarcsára.<ref name=":2">{{Cite book|title=Mementó|subtitle=Magyarország 1944|last=Dr. Benoschofsky|first=Ilona|publisher=Kossuth Könyvkiadó|year=1975|chapter=Emberrablás Kistarcsán|isbn=963 09 0390 3|pages=62-75}}</ref><ref>Benoschofsky Ilona szerint: „Közvetlenül a megszállás után a németek elkezdték a budapesti zsidóság részleges összefogását. (...) Ezek a letartóztatások kész listák alapján történtek... két SS-katona egy magyar rendőr kíséretben kereste fel a letartóztatandóakat a lakáson, és elvitték őket. (...) Ezeket ez úgynevezett túszokat mind a Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet helyiségeibe vitték, amelyeket a németek lefoglaltak kisegítő toloncház céljaira. (...) A túszokat innen néhány nap múlva a kistarcsai internáló táborba vitték (...). A túszok maximális létszáma Kistarcsán 485 fő volt.” (Mementó - Magyarország 1944, 66. o.)</ref> A német megszállást követően az első deportálóvonat (Hermann Krumey [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Obersturmführer]] irányításával) Kistarcsáról indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal (javarészt 16-60 év közötti férfiakat és 18-50 év közötti nőket pakoltak fel 45G mintájú marhavagonokba).<ref name=":3" /><ref>{{Cite web |url=http://ww2.infovilag.hu/2018/04/27/az-ujsagiro-archivumabol-aprilis-28-an-kezdodtek-a-deportalasok |title=Elégedetlen „a halál állomásfőnöke” |accessdate=2018-07-09 |date=1989-04-28 |publisher=Magyar Hírlap |quote=Az 1944. április 28-i első halálszerelvényre a Pest melletti kistarcsai táborba internált 16–60 év közötti férfiakat és a 18–50 év közötti nőket rakták föl. Elhoztam a bécsi archívumból annak a dokumentumnak a fénymásolatát, amely bizonyítja: ezt az első, több mint 1800 fős emberszállítmányt Krumey SS-Obersturmführer parancsnoksága alatt zsúfolták be a 45G mintájú marhavagonokba, hogy – miként cinikusan kijelentette – „egy kis levegőhöz jussunk Kistarcsán".}}</ref> A szerelvény május 2-án érkezett [[Auschwitz-Birkenau|Auschwitz-Birkenauba]].<ref name=":12">{{Cite web |url=http://www.epa.hu/00000/00018/00078/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2004_03_0817-0858.pdf |title=A munkaszolgálat Magyarországon 1939-1945 |accessdate=2018-07-22 |author=Szita Szabolcs |year=2004 |work=Hadtörténeti Közlemények}}</ref>
A Sztójay-kabinet új belügyi vezetésével (Jaross Andor belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkárok) elkezdődött a „zsidókérdés végső megoldása Magyarországon”, amely a németek számára is meglepő hatékonysággal haladt előre: április közepe és május vége között az ország szinte teljes zsidó lakosságát gettókba és gyűjtőtáborokba zárták. Ezt követően május 15. és július 9. között pedig a holokauszt legnagyobb deportálási akciójának keretében mintegy 430 ezer embert deportáltak – 10-15 ezer kivételével – [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz-Birkenauba]]. Az a gyorsaság, mellyel a magyar hatóságok kitaszították a zsidókat a társadalomból, kifosztották, gettósították, majd deportálták őket, még a holokauszt történetében is páratlan volt. Az első tömeges zsidó deportálások [[1944]]. [[május 15.|május 15-én]] kezdődtek el. Május 15-e és július 8-a között 435 ezer személyt szállítottak ki az országból.<ref>[[Randolph L. Braham]]: A magyar Holocaust. Gondolat Kiadó, Budapest 1989. II. kötet, 21.</ref>
| |||