|
}}
<br />
A [[Balaton-felvidék]], a [[Bakony|Dél-Bakony]], a [[Tapolcai-medence]], a [[Keszthelyi-fennsík]] és a délnyugatra nyúló [[Kis-Balaton]] medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet [[1997]]-ben hoztak létre, elsősorban hat [[tájvédelmi körzet]] (Badacsonyi-, Káli-medence-, Keszthelyi-, Kis-Balaton-, Pécselyi-medence- és a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi körzet) összevonásával.
== Földrajzi elhelyezkedése ==
<br />
A mozaikos felépítésű '''Balaton-felvidéki Nemzeti Park''' [[1997]]-ben alakult [[Veszprém megye|Veszprém]] és [[Zala megye]] területén, a [[Balaton]] északi vonalától a [[Rába]] síkjáig, a [[Marcal]] völgyétől a [[Tési-fennsík]]ig, a [[Mura|Murától]] a [[Kis-Balaton]]ig fekvő terület mintegy 57 000 ha-os részén. [[Nemzeti park igazgatóság|Igazgatósága]] [[Csopak]]on van.
== A nemzeti park területi egységei ==
=== Tihany ===
A nemzeti park területei közül legrégebben védett a [[Tihanyi-félsziget]] 16 km²-nyi területe. Itt jelölték ki [[1952]]-ben hazánk első [[tájvédelmi körzet]]ét, a [[Tihanyi-félsziget Tájvédelmi Körzet]]et. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából a szél erejével formált különös alakú sziklák és az úgynevezett gejzírkúpok, melyek valójában nem igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.
Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a füles [[kuvik]]. A száraz [[lejtőssztyepp]]ek ritka növényei a [[vetővirág]], az [[őszi csillagvirág]], a [[borzas szulák]] és a [[hártyás galambbegy]]. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. A balatoni kecskekörmök tulajdonképpen megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott gömbölyűre.
|
