„Kodály Zoltán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.201.25 (vita) szerkesztéséről Andrew69. szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
35. sor:
 
== Életpályája ==
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten.<ref name="zoltánkeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZXN-977|title=familysearch.org Kodály Zoltán keresztelője}}</ref> Édesapja a cseh-morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes<ref>{{cite web|url=http://epa.oszk.hu/00800/00835/00127/2761.htm |title=KODÁLY ZOLTÁN ÉS TANÍTVÁNYAI Könyv egy korszakos jelentőségű 20. századi zenei-szellemi műhely kisugárzásáról |author=Ittzés Mihály |publisher=Muzsikalendárium |accessdate=2019-02-24}}</ref> volt (1853–1926),<ref>Halálesete Bp. VI. ker. állami halotti akv. 760/1926. folyószám.</ref> a [[Kecskemét vasútállomás|kecskeméti vasútállomás]] teherleadási pénztárnokaként, [[Szob vasútállomás|Szob]], [[Galánta vasútállomás|Galánta]], majd [[Nagyszombat vasútállomás|Nagyszombat]] állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy [[lengyelek|lengyel]] származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.<ref>[http://www.filharmonia.com/Htm/Kodaly_Zoltan.html Kodály Zoltán (1882–1967)], filharmonia.com</ref>
 
A galántai népiskolában (1888–1892) és a nagyszombati érseki főgimnáziumban (1892–1900) végezte alsóbb tanulmányait. 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Szeptemberben került Budapestre, s beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem magyar–német szakára, valamint felvételt nyert az [[Eötvös József Collegium|Eötvös Kollégiumba]], ahol [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]] volt szobatársa. Az egyetem mellett beiratkozott az [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Országos Magyar Királyi Zeneakadémia]] zeneszerző tanszakára is. Zenei tanára [[Koessler János]] volt. Az iskola hangversenyein bemutatták ''c-moll nyitány''át (1899) és ''Esz-dúr trió''ját (1899). Erről később megjelent legelső (igen jó) kritikája egy pozsonyi lapban. 1904 júniusában megkapta a zeneszerzői diplomát. Szeptemberben újból beiratkozott a Zeneakadémiára, önkéntes ismétlőként.
 
[[Fájl:Bartok kodaly.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Bartók Béla és Kodály Zoltán, a Zeneakadémia két ifjú tanára]]
 
Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta 1906-ban. Ugyanekkor ismerte meg [[Vikár Béla]] fonogramgyűjteményét, és ennek hatására döntötte el, hogy falura megy népdalokat gyűjteni. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélával]], ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban ''[[Magyar népdalok BB42|Magyar népdalok]]'' címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva. Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a ''Nyári esté''t. Ezután fél éves [[bonn]]i és [[párizs]]i tanulmányútra indult. Itt ismerkedett meg [[Claude Debussy]] zenéjével. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki.
 
1910. március 17-én, első szerzői estjén, hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé. Augusztus 3-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette [[Sándor Emma|Sándor (Schlesinger) Emmát]], Schlesinger Móric és Deutsch Sarolta lányát.<ref>A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI. kerület polgári házassági akv. 972/1910. folyószáma alatt.</ref>
 
1909 és 1920 között kizárólag [[zongora]]- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például [[hegedű]]-[[cselló]] ''Szonátá''ja (1914), vagy gordonkára írt ''Szólószonátá''ja (1915). Vokális alkotásaiban mindenekelőtt a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett. Nem véletlen, hogy egyik dalsorozatának a ''Megkésett melódiák'' címet adta. Kodály ugyanis a magyar klasszikus költők, [[Arany János (költő)|Arany János]], [[Kisfaludy Sándor]], [[Berzsenyi Dániel]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Balassi Bálint]] verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még a költők életében nem létezett. De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: [[Ady Endre]] verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]] vagy [[Móricz Zsigmond]] alkotásait. Mindezek mellett a dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó [[Prozódia (zene)|prozódia]] megszületését is.
 
Az [[első világháború]] kitörése nemcsak műveinek [[Nyugat-Európa|nyugat-európai]] terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az ''Ethnographia'' és a ''Zenei szemle'' című folyóiratok számára. 1919-ben, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején a Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki. [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartókkal]] és [[Dohnányi Ernő|Dohnányival]] együtt a zenei [[direktóriumok (1919)|direktórium]] tagja volt.{{refhely|Kusz}}
 
1920–1923 között nem írt új műveket. 1923-ban két hónap alatt készítette el a [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[Buda (történelmi település)|Buda]] és [[Óbuda (történelmi település)|Óbuda]] egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt ''Psalmus Hungaricus''t. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban [[Corvin-koszorú]] kitüntetéssel ismerték el.
 
A [[Kecskeméti Vég Mihály]] szövegére komponált magyar zsoltár nemcsak a közvélemény nagyobb részét állította Kodály mellé, de a tanítványok seregét is vonzotta. Kodály szellemi támogatásával és az ő népnevelő-népművelő eszméinek jegyében hozta létre a harmincas évek közepén a ''Magyar Kórus'' és az ''Énekszó'' című folyóiratot. Mindkettő a katolikus egyházzene megreformálására, valamint a zenei nevelés színvonalának emelésére vállalkozott. Kodály úgy döntött, hogy ezentúl gyermekkarok számára komponál műveket. A ''Háry János'' daljáték (1925–27), a ''Marosszéki táncok'' (1930), a ''Galántai táncok'' (1933). A Psalmus Társaságban már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. A ''Felszállott a páva'' (1938–39) és a ''Concerto'' (1934) eleve külföldi megrendelésre készült: előbbi az [[amszterdam]]i Concertgebouw, utóbbi a Chicagói Filharmonikusok ötvenéves jubileumára.
 
A harmincas években a nagyzenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az [[Magyar Állami Operaház|Operaházban]]. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a ''Magyar népzene'' sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész.
 
A nagy változást a [[Székelyfonó]] hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára ''1937''-ben megírta ''A magyar népzene'' című népzene-történeti összefoglalását. Kodály arra is rávilágított, hogy zenetörténeti emlékek hiányában a magyar zenetörténeti kutatás legfontosabb segédtudománya a zenei [[néprajz]], és ezzel Magyarországon is meghonosított egy új diszciplínát, az [[összehasonlító népzenetudomány]]t.
 
[[Fájl:Tardos Béla és Kodályék.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Kodály Zoltán második feleségével, Péczely Saroltával és [[Tardos Béla (zeneszerző)|Tardos Bélával]] a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]]]]
 
A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében (1937), és felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (''Zene az óvodában'', 1941). E munkával párhuzamosan számos pedagógiai művet tett az iskolások asztalára: elsőként a kétszólamú éneklésbe bevezető ''[[Bicinia Hungarica]]'' (négy kötet, 1937–1942) látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1938-ban harminckét vezető értelmiségi társaságban, a [[Pesti Napló]] hasábjain tiltakozott a [[zsidótörvény]]ek ellen. 1940-ben a [[Norvégia]] német megszállása feletti döbbenet hatására zenésítette meg [[Weöres Sándor]] versét, a ''Norvég leányok''at. Forradalmi [[Petőfi Sándor|Petőfi-kórusai]] ''(Csatadal'', ''Rabhazának fiai'', ''Isten csodája)'' pedig a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét hirdette egy olyan korban, amely egyre inkább kiszolgáltatta magát az elnyomó német hatalmaknak.
 
1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1943-ban a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. 1944-ben és 1945-ben [[zsidók]]at próbált menekíteni. 1944–45 fordulóján végül Kodály is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült, itt keletkezett békéért könyörgő, zenekarra, orgonára és kórusra komponált miséje, a ''Missa brevis'' (ennek 1942-ben már [[Galyatetői Nagyszálló|galyatetői pihenése]] alatt elkészült orgonaszóló-változata, az ''Organoedia'', melyhez az ostrom alatt orgona-kórus, illetve zenekar-kórus faktúrát adott), amelyet végül az 1945 februári [[Budapest története#Budapest világháborús ostroma|ostrom]] utáni a főváros első bemutatójaként, 1945. február 11-én mutattak be az [[Magyar Állami Operaház|Operaház]] ruhatárában.
 
Első felesége, [[Sándor Emma]] (sz. Schlesinger Emma, zeneszerző és műfordító) halála (1958. november 22.) után 1959. december 18-án – két nappal 77. születésnapja után – újabb házasságot kötött a 19 éves [[Péczely Sarolta|Péczely Saroltával]].
 
A [[második világháború]]t követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Számos közéleti feladatot kapott: a Magyar Művészeti Tanács és Zeneművészek Szabad Szervezetének elnökévé választották, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanácsának elnökévé. Az [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös választásokat]] követően az alakuló [[Országgyűlés|Nemzetgyűlés]], mint kiemelkedő közéleti szereplőt kilenc másik személlyel együtt külön törvény alapján meghívta képviselőnek a parlamentbe, amit el is fogadott. 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét töltötte be, 1956-ban a [[Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa]] elnökévé választották.
 
1947-ben a Szovjetunióban, 1948-ban és 1949-ben pedig újból Nyugat-Európában járt. 1965-ben két hónapot töltött [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]], és olyan régi és új emigránsokkal találkozott, mint [[Serly Tibor]] zeneszerző és [[Würtzler Arisztid]] hárfaművész. Külföldi útjain népzenei, zenepedagógiai konferenciákon vett részt, és nemzetközi kitüntetésekben részesült. Háromszor kapott [[Kossuth-díj]]at (1948, 1951, 1957). Az [[1956-os forradalom]] idején a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. Kodály Zoltán 1967. március 6-án, reggel ¾ 6-kor, szívroham következtében hunyt el Budapesten.
 
[[Fájl:Kodály Zoltán sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Kodály Zoltán sírja [[Budapest]]en. [[Farkasréti temető]]: 20. körönd-1-17/18. [[Pátzay Pál]] alkotása]]
 
== Zenepedagógiai munkássága ==
{{lásd még|Kodály-módszer}}
{{idézet 2|''Legyen a zene mindenkié!''