„Eduárd walesi herceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: kicsi szerk.
→‎Élete: dátum jav.
35. sor:
1355-ben önálló parancsnokként tért vissza Franciaországba, [[Gascogne]]-ba. 1355-56-ban számos brutális fosztogató akciót indított a francia területek ellen, hogy demoralizálja az ellenséget. Mélyen betört Franciaországba, érintve [[Toulouse]]-t, [[Carcassonne]]e-t és [[Narbonne]]-t. Azokra a városokra koncentrált, amelyekben a legnagyobb kárt tudta okozni a legkisebb ellenállás mellett. Csapati fosztogattak, gyújtogattak és ölték a helyi lakosokat.{{refhely|History Extra}}
 
1556 szeptember 19-én jelentős győzelmet aratott a franciák felett Poitiers-nél. [[II. János francia király]]t fogságba ejtette, majd Angliába vitte, ahol hivalkodó lovagiassággal bánt vele.{{refhely|English Monarch}} Az uralkodót hárommillió aranykorona váltságdíj és az Aquitaine-tAquitániát Angliának átadó szerződés ellenében engedte szabadon.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}
 
1361 októberében feleségül vette unokatestvérét, Johannát a [[Windsori kastély]]ban.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}} Johanna Plantagenet Edmund, Kent grófjának az özvegye, [[I. Eduárd angol király]] unokája volt, aki együtt nőtt fel Eduárddal. A házassághoz [[VI. Ince pápa]] engedélyét kérte. A frigyet elégedetlenül fogadták az udvari körök, mivel hatalmi szempontból jövedelmezőbbnek tartottak volna egy külföldi királynét.{{refhely|History for Kids}} Eduárdnak és Johannának két gyereke született Franciaországban, Angouleme-i Eduárd 1365-ben és Bordeaux-i Richárd, a leendő [[II. Richárd angol király]] 1367. január 6-án. Eduárd hatéves korában, 1372-ben elhunyt, így Richárd lett a Fekete Herceg örököse.{{refhely|English Monarch}}
44. sor:
1368-ban az elégedetlen francia nemesek [[V. Károly francia király]]hoz fellebbeztek. 1369 májusában a király Párizsba hívta Eduárdot, hogy személyesen adjon választ. A herceg 60 ezer katonával érkezett a városba.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}
 
Eduárd azonban nemcsak a nemeseket, hanem a polgárokat és a parasztokat is elidegenítette, és 13931369-banben több mint 900 város, vár, megerősített település lázadt fel ellene. Válaszul elfoglalta és feldúlta [[Limoges]]-t, és katonái meggyilkolták a település háromezer lakosát. 1371 januárjában, orvosai tanácsára, betegen és megtörtén tért vissza Angliába, és hivatalosan is lemondott fejedelemségéről apja javára 1372 októberében. AquitániaiAquitánia hercegi címét nem kapta meg senki.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}
 
Életének utolsó öt évéről kevés feljegyzés maradt. Azt tudni, hogy egészségi állapota rohamosan romlott. Amikor felismerte, hogy haldoklik, idejének jelentős részét imádkozással és jótékonykodással töltötte. Néhány kortárs feljegyzés szerint a brit parlament alsóházát támogatta 1376-ban, az úgynevezett ''jó parlament'' ülése alatt. A parlament fő célja a kormányzat tevékenységének javítása és a korrupció visszaszorítása volt. Az alsóházi követelések támogatása valószínűleg annak az erőfeszítésének a része volt, hogy elismertesse fia, Bordeaux-i Richárdot, a későbbi [[II. Richárd angol király]]t örökösének, így a trón egyik várományosának. A parlament el is fogadta ezt, és apja is ígéretet tett arra, hogy megvédelmezi unokáját. 1376. június 8-án a herceg a Londonhoz közeli Westminsterben elhunyt, földi maradványait a [[Canterburyi katedrális]]ban helyezték végső nyugalomra.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}