„Turanizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam Maghasito (vita) szerkesztését (oldid: 21066739) Forrásoltam az adatot, ráadásul a megadott linkkel, ezért a törlése értelmetlen volt, így ezt most visszavonom.
Címke: Visszavonás
Maghasito (vitalap | szerkesztései)
Qedrák figyelmébe: nem töröltem semmit, az ominózus Cieger-idézet már azt megelőzően is benne volt a szócikk szövegében, mielőtt ön hozzányúlt. Épp én tettem bele, évekkel korábban. Ön csak duplumot csinált a hivatkozásból.
82. sor:
A [[szárd–francia–osztrák háború]] és a [[porosz–osztrák–olasz háború]] következtében a Habsburgok birodalma 1866-ra az összeomlás peremére került, mivel ezek az elhibázott katonai vállalkozások óriási állami kiadásokkal jártak és elszabadult pénzromláshoz, egekbe szökő államadóssághoz és pénzügyi csődhelyzethez vezettek.<ref>GOOD, David F.: ''The Economic Rise of the Habsburg Empire'', 1750-1914. 1984. 82. o.</ref>
 
A Habsburgok a magyarokkal való kiegyezésre kényszerültek, hogy megmenthessék haldokló birodalmukat. A Habsburgok és a magyar politikai elit egy része megállapodott a [[kiegyezés]]ben, annak ellenére, hogy a magyar népesség jelentős részedöntő többsége teljes függetlenséget kívánt. Az Alföldön többezres kormány-, és kiegyezésellenes tüntetésekre került sor. <ref>[http://c3.hu/scripta/szazadveg/14/cieger.htm CIEGER András: ''Kormány a mérlegen – a múlt században'']</ref> A kiegyezést a magyar társadalomnak elenyészően kis része rendezte el és törvényesítette (a választójog igen korlátozott volt, a népességnek kevesebb, mint 8 százaléka bírt szavazati joggal), és a nép nagyon nagy része tekintette azt a magyar ügy és a forradalom öröksége elárulásának.<ref> "A kiegyezéses rendszert ugyanis a társadalom szélesebb körei, a parasztság, a kispolgárság – akár igazuk volt, akár nem – elutasították. Ennek folytán, ha a kiegyezéses rendszert fenn akarták tartani, a választójogot nem lehetett bővíteni, mert akkor a kiegyezés ellenfelei kerültek volna parlamenti többségbe." in: GERGELY András: Az 1867-es kiegyezés. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/az_1867_es_kiegyezes</ref><ref>"Minden addiginál jelentősebb visszhangja, sőt átütő ereje volt viszont a néhány hónappal később keletkezett „nyílt-levelé”-nek, a Budapesten megjelent Cassandra-levélnek. A levél a hazai, kiegyezéspárti politikusok számára igen kellemetlen pillanatban érkezett.[...] Az újabb Kossuth publikációtól tartó Kemény a koronázás előtt óva intette a lapkiadókat minden „izgatástól”. Deák a változott közhangulat hatása alatt a koronázási ünnepség megzavarásától tartott.[...] A hírlapi polémia második lépcsője – a Cassandra-levél vitáját követően – Kossuth váci és jászladányi választóihoz küldött leveleivel kezdődött, melyeket a Magyar Újság 1867. augusztus 17-i és augusztus 28-i száma közölt. A kettő közül az előbbi váltott ki komolyabb visszhangot; sőt közlése miatt a Magyar Újság szerkesztőjét perbe fogták. A vád ellene az volt, hogy olyan írást publikált, amelynek tartalma ellentétben áll a pragmatica sanctióval, és lényegében véve az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolat felbontására izgat.[...] A hatóság szigorára jellemző, hogy a Magyar Újság augusztus 28-i számait, különlenyomataival együtt 29-én éjjel elkobozták és Ráth Károly királyi jogügyi igazgató– mivel a szerző, Kossuth külföldön tartózkodott – a lap felelős szerkesztője ellen tett feljelentést, s egyben kérte a képviselőházat, hogy Böszörményi képviselői mentelmi jogát függesszék fel.[...] Böszörményi mentelmi jogát a képviselőház többsége mégis felfüggesztette. Az esküdtszék elítélő döntése nyomán pedig a bíróság – a fentiek miatt nyilvánvaló jogsértéssel, melyre már a kortársak is rámutattak – egyévi börtönre ítélte. A kormány kompromisszumot keresve a börtönbe vonuló súlyosan beteg Böszörményit kegyelem útján szabadon engedte volna – ha ezt az elítélt maga kérvényezné. Böszörményi azonban ártatlansága tudatában nem volt hajlandó kegyelmet kérni, s a börtön foglyaként érte a halál. Sorsát később is gyakorta felidézték a sajtószabadság védelmezői." in: A MAGYAR SAJTÓ TÖRTÉNETE II/2. 1867–1892 http://mek.niif.hu/04700/04727/html/412.html</ref><ref>"Október végén tették közzé a pesti Demokrata Kör megalakításáról szóló felhívást, amelyet Böszörményi és Vajda is aláírt. Két hónap múlva jelentették meg a mintául szolgáló alapszabályt. Új, állandó rovatot nyitottak Demokrata Körök címmel. Az újsághoz közelálló hetilap, a Nép Zászlója szervezte a mozgalmat, tartotta a kapcsolatot a vidékkel. A körök a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét hangoztatták. Kossuthnak küldtek bizalmi nyilatkozatokat, petíciókat nyújtottak be a közös ügyek ellen. A mozgalom gyorsan terjedt, a szegény parasztok nagy tömegeit mozgatta meg. 1868 áprilisában a kormány a számára veszélyes demokrata köröket betiltotta." in: GALAMBOS Sándor: A kiegyezés ellen (Böszörményi László harca eszményeiért) http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/197-206.pdf</ref> Ez mély és tartós töréseket okozott a magyar társadalomban.<ref>„A kiegyezés rendszere mindvégig népszerűtlennek bizonyult. A pártszerkezet minden átalakulása után is az ellenzék váltig közjogi ellenzék maradt. A dualizmus rendszerének elvileg a lényegét tagadó, ezért az adott rezsimen belül kormányképtelennek tetsző függetlenségi ellenzékkel szemben leválthatatlan egységes párt kormányzott, amelynek vezetését a parlamentarizmus formális megtartásával a választási rendszer, a nyílt közigazgatási nyomásgyakorlás és a választók korrumpálásának szokásszerűvé vált eljárása támogatta. A kormányzó elit önértelmezése szerint épphogy az ország érdeke, az egyetlen nemzetmegtartó erő, a hagyományos magyar politikai vezető réteg parlamentarizmusának védelme tette létfontosságúvá az egységes párt uralmát. Tapasztalva az egykorú osztrák parlamentáris berendezkedés ismétlődő működésképtelenségét, a parlamenti kormányzati felelősség német birodalombeli hiányát a szűkös választójog fenntartása, az egységes párt tartós kormányzása épphogy a felelős kormányzás érdekében, a magyar állam működőképességének, területi egységének és civilizációs küldetésének megőrzése, az alkotmányos szabadelvű kormányzás megtartása miatt tűnt nélkülözhetetlennek – eme logika szerint.“ in: JAKAB András, GAJDUSCHEK György, szerk: A magyar jogrendszer állapota 2016. 18. o.</ref> Az akadémiai tudományosság továbbra is állami vizslatás és nyomásgyakorlás alatt állt, a sajtót pedig eztán is (igaz, jóval engedékenyebben) cenzúrázták. A nemzet, anyanyelv és nemzeti eredet kérdései eztán is politikailag érzékeny tárgyak maradtak és a „törökösség” is virágzott.
 
„Viszont a kiegyezés elfogadtatása a társadalommal, komoly nehézségekbe ütközött. Több megye (például Heves, Pest, Szatmár) elutasította a kiegyezést és kiállt Kossuth mellett, az ellenzék megszervezte a demokrata körök hálózatát, az Alföldön többezres kormány- és kiegyezés-ellenes népgyűlésekre került sor stb. A kormány, felfüggesztve liberális elveit, határozott ellenlépésekre szánta el magát: bebörtönözte a Kossuth leveleit közlő [[Böszörményi László]]t, betiltotta a demokrata köröket, a leginkább ellenálló Heves megyébe pedig királyi biztost küldött. A rendszer stabilizálása és az új politikai intézmények elfogadása azonban még így is évekig elhúzódott.”<ref>[http://c3.hu/scripta/szazadveg/14/cieger.htm CIEGER András: ''Kormány a mérlegen – a múlt században'']</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Turanizmus