Főmenü megnyitása

Módosítások

A [[16. század]]ban és a [[17. század]] első felében Európában vallási háborúk pusztítottak. Miután a politikai helyzet a [[harmincéves háború|vesztfáliai béke]] és az [[angol polgári forradalom|angol polgárháború]] után stabilizálódott, a bölcsesség és tudás forrását jelentő emberi kinyilatkozás elsődleges forrásában, a természetfelettiről és a hitről alkotott nézetekben zavar keletkezett, ami jelentős bizonytalanságot keltett az emberekben. Ekkor jött az ''Értelem kora'' (akik szerint két korszakról van szó), amikor a tudást és a stabilitást az axiomatikus filozófiával és az abszolutizmussal próbálták megalapozni. A tudáselmélet [[Michel de Montaigne]] és [[René Descartes]] írásaiban komoly szkepticizmusra és a „tudás” természete megismerésének igényére épült. A magától értetődő axiómákra épülő kor [[Baruch Spinoza|Benedictus de Spinoza]] ''Etikájában'' érte el a csúcspontját. Ez a világegyetem egységes szemléletét úgy értelmezte, hogy Isten és Természet ugyanaz, ami központi elvvé vált a felvilágosodásban Newtontól Jeffersonig.
 
A felvilágosodásra [[Blaise Pascal|Pascal]], [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]], [[Galileo Galilei|Galilei]] és más korábbi filozófusok nézetei is sok szempontból kifejtették hatásukat. Az európai gondolkodáson változások hullámai vonultak végig, amelyeket Sir [[Isaac Newton]], a matematikai géniuszmatematikus és briliáns fizikus [[természetfilozófia|természetfilozófiája]] példázott. Newton eszméi, amelyek az axiomatikus bizonyítást és a fizikai megfigyelést ellenőrizhető becslések koherens rendszerébe tömörítették és ''Philosophiae Naturalis Principia Mathematica'' ([[A természetfilozófia matematikai alapjai]]) címet viselő munkája megadták az alaphangot az utána következő időszaknak.
 
Newton persze nem volt egyedül rendszerelvű gondolkodásával, csak ő szerepelt a legtöbbet és ő volt a leghíresebb. A természeti jelenségek egységes szabályokkal való leírásának eszméje a nagy rendszerezési lázat a legkülönbözőbb tanulmányok szintjén is megjelenítette. A felvilágosodás úgy határozta meg magát, mint akik belenéznek Isten agyába, hogy megismerjék a teremtést és kikövetkeztessék az igazat a világról. Ez a hozzáállás meghaladta még a mai gondolkodókét is, akik általában az igazságot kevésbé gondolják véglegesnek, de akkoriban ez meghatározó vélemény volt.
41 762

szerkesztés