„Preszókratikus filozófia” változatai közötti eltérés

A hagyományos értelmezés szerint a preszókratikus filozófia egyszerre részei a filozófia és a természettudomány történetének. Az utóbbi évtizedekben azonban ezt a hagyományos értékelést komoly és sokszor megfontolandó kritikák érték. Egyes értelmezők például azt hangoztatták, hogy a milétoszi gondolkodókat, Thalészt, Anaximandroszt és Anaximenészt, az antik kozmológiai hagyomány megalapozóit, nem jogos filozófusnak tekintenünk, hiszen ők elsősorban fizikával foglalkoztak.<ref>Mansfeld, "Myth, Science, Philosophy: a question of origins", .Studies in the Historiography of Greek Philosophy, Assen-Maastricht, 1990</ref> Igaz ugyan – hangzik az érv –, hogy az antikvitásban a fizika a filozófia részét képezte, ám ez manapság már nem így van. Amennyiben tehát Thalész és követői kizárólag, vagy elsődlegesen, fizikai elméleteket dolgoztak ki, annyiban mai fogalmaink szerint nem filozófusok, hanem sokkal inkább természettudósoknak nevezhetők. Megint mások,<ref>Ezt a felfogást képviseli Francis Macdonald Cornford, aki szerint a preszókratikus [[természetfilozófia|természetfilozófusok]] közelebb vannak a jósokhoz, költőkhöz, , ugyanis semmibe vették a megfigyeléseket és a kísérleteket és csupán spekuláltak. (Greek natural philosophy and modern science", Background to Modern Science, szerk. J. Needham and W. Pagel, Cambridge, 1938</ref> úgy gondolják, hogy a preszókratikusok, sem tudósoknak, sem filozófusoknak, hanem inkább íróknak, költőknek nevezhetők.