„Széchenyi lánchíd” változatai közötti eltérés

Széchenyi Istvánnak 1820 telén édesapja temetésére [[Bécs]]be kellett utaznia, azonban a jégzajlás megakadályozta az átkelését a Dunán, ekkor írta naplójába 1821. január 4-én, hogy „''Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.''”.<ref>[https://cultura.hu/kultura-plusz/a-lanchid-tortenete/ A Lánchíd története], cultura.hu</ref> A [[19. század]]ban egy Buda és Pest közötti állandó Duna-híd létesítésének gondolata már nemcsak a városfejlesztéssel foglalkozó szakemberekben, hanem a polgárokban is felmerült, azonban a híd építésének ellenzői is akadtak. Egyrészt a magyar [[mérnöki tudomány|mérnökök]] a nagyfolyami hidak építésében nem rendelkeztek kellő tapasztalattal, másrészt a híd megépítését ellenzők tábora a vízáramlás következtében az alapok kimosódásától, esetlegesen a híd összeomlástól vagy leszakadásától, jégfeltorlódástól, utóbbi következtében pedig [[árvíz]]től tartott. Köztudott volt, hogy az [[ókor]]i és [[középkor]]i soknyílású, boltozott hidak közül, amelyek kevésbé széles és kisebb vízhozamú folyókat hidaltak át, többet is elsodort a víz. Az 1775-ös árvíz is élénken élt a lakosság emlékezetében, és pont a híddal kapcsolatos viták közben pusztított az [[1838-as pesti árvíz]] is. Harmadrészt a hídon mindenkinek – a [[nemesség|nemeseknek]] is – [[vám]]ot kellett fizetnie, a híd tehát a nemesi előjogok csorbítását, a közteherviselés elvének a bevezetését is jelentette.