„Tóték (kisregény)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →További információk: kat. csere |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
31. sor:
A történet a [[második világháború]] idején, 1942 nyarán, egy észak-magyarországi kis idilli faluban, Mátraszentannán játszódik. A Tót család feje, Lajos, a község tűzoltóparancsnoka nagy köztiszteletnek örvend. Felesége, Mariska és lánya, Ágika valósággal istenítik. Tóték fia, Gyula az orosz fronton szolgál. Mivel a háború elején a község postását behívták, egy félkegyelmű, torz alakot, Gyuri atyust tették a helyébe. Gyuri atyusnak rendkívüli szimmetriaérzéke van, ez az érzék közrejátszik, hogy ki, mikor és milyen levelet kap. Gyuri atyus Tótékat különösen szereti, azért mert Tót mindig ad magára, a haját középen elválasztva fésüli, ezért ha kettévágnák, mindegyik oldala tökéletesen egyforma lenne.
Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát, Varró őrnagyot sikerült rávennie, hogy megromlott idegállapota miatt kéthetes betegszabadságra hozzájuk érkezzen. Gyula megemlíti a levélben, hogy az őrnagy egyes szagokat nem tud elviselni. Tót mindent megtesz annak az érdekében, hogy az őrnagy úr a lehető legjobb véleménnyel térjen vissza. Mariska elmegy volt munkahelyére, a moziba és elkéri a vaporizatőrt, amely kellemes fenyőillatot áraszt szét a házban, Ágikát pedig anyja megkéri, hogy egypár holmit kérjen kölcsön a szomszédoktól. Ágika teljesen felhevülve várja az őrnagyot. Eközben egy sürgöny érkezik a [[Magyar Vöröskereszt]]től, amelyben Gyula halálhírét tudatják. A postás, mivel szereti Tótékat
Tótéknak volt egy elképzelésük az őrnagyról. Azt hitték, hogy az őrnagy magas, délceg, sudár. Amikor tehát várták az autóbusz-megállóban, egy ilyen őrnagyot kerestek. Ám ez alkalommal kettő szállt le a buszról. Az egyik egy jó felépítésű, parancsoló tekintetű volt, pont olyan, mint amilyennek az őrnagyot képzelték. Tóték üdvözlik, ám ekkor tudatja velük az őrnagy, hogy rossz helyen szállt le. A másikhoz igyekeznek, aki ott várt a buszmegállóban. Tót egy kis csalódást érez, mivel ez az őrnagy egy alacsony termetű, ütött-kopott ruhában lévő alak. Mariska is hasonlóan érez, de Ágika nem. Őneki ez az őrnagy jobban tetszett, mint az előbbi. Mivel Tót az átlagosnál magasabb ember, az őrnagy pedig az átlagosnál alacsonyabb, újabb félreértés történt. Az őrnagy ugyanis azt hiszi, hogy Tót a háta mögé néz. A konfliktust Ágika ötlete oldja meg. Azt tanácsolja az apjának, húzza a szemébe a tűzoltósisakját, és akkor teljesen mindegy, hogy hova néz. Tót először nem hajlandó ezt megtenni, ugyanis félti a tekintélyét, ám kis unszolásra megteszi. Mikor hazaérnek, az őrnagy mély álomba zuhan. Miközben az őrnagy alszik, a látogatók sorra érkeznek, hogy szemügyre vegyék a vendéget.
Mikor beesteledik, a Tót család az udvaron levegőzik. Tót szokás szerint nagyot nyújtózkodik, és nagyot nyög hozzá. Erre az őrnagy felébred, és az udvarra igyekszik. Az őrnagy játszani akar, de Tót nem ért se a sakkhoz, se a kártyákhoz. Az újabb kínos helyzetet ismét Ágika oldja meg. Amikor nincs jobb dolguk, Mariska és ő dobozolni szoktak. Az őrnagynak nagyon megtetszik a dolog, és azonnal nekilátnak a munkának. Még Tótot is ráveszik, hogy dobozoljon velük. Egy elkésve érkezett levélben Gyula tudatja szüleivel, hogy az őrnagyot az álmosság legkisebb jele is felbosszanthatja. Tót erről mit sem sejtve elásítja magát. Az őrnagy természetesen megsértődik, ám Tót megnyugtatja, hogy csak azért ásított, mert jól érzi magát. Egész este dobozolnak. Mikor megvirradt, az őrnagy elégedetten megy aludni. Tót ráhanyatlik az asztalra, és álomba merül. Mariska és Ágika nagy nehezen az ágyba teszik.
| |||