„Arisztotelész” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Atarna(Atarneus) Dikili Turkey.jpg|bélyeg|250px|Atarneusz ma]]
 
Platón halálával egyidejűleg a politikai feszültség erősödött a városban, az Athénnal szövetséges [[Olünthosz]]t [[II. Philipposz makedón király|II. Fülöp]] [[i. e. 348]]-ban rövid ostrommal bevette, a [[Makedónia|makedónok]] hatalmának fenyegető árnyéka pedig egész Hellaszra rávetült. Nemcsak a makedón-párt kapott erőre Athénban, de ennek ellenében a [[Démoszthenész]] nevével fémjelezhető makedónellenes irányzat is. Ez a légkör nem kedvezett annak az Arisztotelésznek, akinek apja a makedón király udvari orvosa volt. Ráadásul az Akadémia élére sem ő, hanem [[Szpeuszipposz]] került (pedig mindketten várományosnak tarthatták magukat e posztra), aki a [[platonizmus]]nak egy Arisztotelésztől távol álló irányvonalát képviselte. Harmincas éveinek vége felé járva, íme minden adott volt hozzá, hogy ne csak jogi szempontból érezze magát idegennek Athénban. Akár közrejátszottak ezek az okok abban, hogy a távozás mellett döntött, akár nem, tény, hogy elfogadta egykori akadémiai tanulótársa és barátja, [[Hermeiasz (uralkodó)|Hermeiasz]] invitálását, és Platón egyik legbuzgóbb hívével, [[Xenokratész|Xenokratésszel]] [[Anatólia|Anatóliába]] (Kis-Ázsia), a [[müszia]]i [[Asszosz]]ba utazott, amelynek Hermeiasz a fejedelme volt.<ref name="ross11-12">[[David Ross|Ross, David]]: ''Arisztotelész''; 11. - 12. old.</ref>
 
A jövevények Asszosz városában telepedtek le, ahol Arisztotelész az itt élő jelentős és elég szervezett [[platonizmus|platonista]] közösség – tulajdonképp egy helyi kis Akadémia – szellemi vezetője lett.<ref name="szalai">[[Szalai Sándor (szociológus)|Szalai Sándor]]: ''Az Organon keletkezésének, és az aristotelési szillogisztika szerkezeti felépítésének főbb kérdései'' (Előszó Arisztotelész ''[[Organon (Arisztotelész)|Organon]]''jának magyar kiadásához); ''Organon''; MTA Filozófiai Írók Tára, Akadémia kiadó, Bp., 1961. XX. ill. XVIII. ill. VII. old.</ref> Asszoszban került szorosabb ismeretségbe [[Theophrasztosz]]szal, aki később utódja lett a [[Arisztoteliánusok|peripatetikus iskola]] élén.<ref name="egerton">Frank N. Egerton: ''[http://www.jstor.org/pss/20168545 A History of the Ecological Sciences, Part 2: Aristotle and Theophrastos]''. ''Bulletin of the Ecological Society of America'', 82./2. sz. (2001 április), 149.-152. o.</ref>
Névtelen felhasználó