„Landau Alajos” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
18. sor:
== Élete ==
1848 előtt elvégezte a gimnáziumot Pesten, utána a képzőművészeti akadémiát [[Bécs]]ben, majd [[1852]]-ben segédtanító lett apja mellett, aki pesti nép- és városi rajztanító volt. Néhány év múlva továbbtanulásra újra a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, majd [[1859]]-ben a [[szeged]]i reáltanodánál kötött ki, ahol rajzot és szépírást oktatott. Az 1862-es szünidő alatt sajátította el a fényképezést, ősszel megnyitotta napfény(üveg)műtermét a Búza téren, a Korda-Dáni házban (Dáni utca 7.), majd új műtermet rendezett be a Szentháromság utcai Rohrbach-házban. Ehhez művészi látásmódra, kézügyességre és nem kis mértékű vegyészeti tudásra is szükség volt. Az akkori, ún. „nedves technika” csupán 6-8 percnyi időt engedett meg az emulzió üveglapra vitele, az expozíció és az előhívás teljes folyamatára. A műtermen kívüli felvételekhez ezért egész laboratóriumot
[[1871]]-ben a vallás- és közoktatási miniszter a [[németország]]i rajziskolák tanulmányozására kiküldte; visszatérte után [[1872]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] az akkor felállított pesti VI. kerületi főreáliskolához nevezték ki rajztanárnak. Az országos közoktatási tanács tagjaként jelentős befolyással bírt a rajzoktatás tervének meghatározására. Mint az országos tanáregylet tagja, egyik főindítványozója volt az országos rajzkiállításnak, amelyet [[1875]]-ben rendeztek meg. A közgyűléseken és a választmányi üléseken szívén viselte a rajztanítás ügyét, vitatta és népszerűsítette a legújabb módszereket. 1874–76-ban a [[ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola|tanárképző gyakorló gimnáziumban]] a rajztanítás vezetője, és [[1876]]-tól műegyetemi magántanár volt. A tanítás körüli tevékenységét gyakran félbeszakította szívbaja; fiának [[1883]]-ban történt halála mélyen lesújtotta, és 1884. április 10-én 51 évesen, Budapesten ő is elhunyt. Arckép nem maradt fenn róla.
|