„V. Károly francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Francia sikerek: French pronunciation: [sɑ̃s] |
→Francia sikerek: Letters, Orders and Musters of Bertrand Du Guesclin, 1357-1380 175. o. |
||
108. sor:
[[1370]]-ben a francia seregek tovább törtek előre: a [[Garonne]] mentén sorra kapitulált [[Agen]], [[Villeneuve-sur-Lot]], [[Pujols (Lot-et-Garonne)|Pujols]], [[Penne (Tarn)|Penne]], [[Fumel]] és [[Puymirol]] északon és [[Tarbes]], [[Bagnères-de-Bigorre|Bagnères]] és [[Vic-en-Bigorre]] délen, Berry hercege pedig [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] bevonult [[Limoges]]-ba – igaz, még aznap ki is vonult az átállt városból, miközben az angolok maradékai még tartották a [[vikomt]]i palotát. A Fekete Herceg Lancaster hercege segítségével [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] visszavette a várost, lakóit pedig bosszúból lemészároltatta, házait felgyújtatta. Az elrettentőnek szánt példa azonban csak erősítette az angolellenes hangulatot a megszállt francia területeken. [[Robert Knowles]] eközben 2500 íjász és 1600 fegyveres élén indult Calais-ból portyára ([[chevauchée]]) 1370 júliusában, melynek során [[Amiens]], [[Noyon]], [[Reims]] és [[Troyes]] környékét pusztította – bármiféle komolyabb győzelem nélkül. A portyát végül Burgundiában visszaverték, mire Knowles két napig Párizs vidékét dúlta a város lakóinak szeme láttára. A király eközben a kasztíliai győzelmeinek köszönhetően népszerű du Guesclint léptette elő [[connétable]]-lá (főparancsnokká) [[október 2.|október 2-án]]. Az új fővezér seregével üldözte és zaklatta Knowles hadait, majd [[december 4.|december 4-én]] szétverte őket [[pontvallaini csata|Pontvallainnél]], miközben a [[Loir]]on keltek át.
[[1371]]-ben Lancaster hercege [[Bordeaux]]-tól egészen Limoges-ig portyázott – a francia taktikának köszönhetően komolyabb eredmény nélkül. Bár V. Károly dicsőségre vágyó lovagjai követelték a régi stratégia visszaállítását, a király vezérei, du Guesclin és a szintén breton [[Olivier de Clisson]] kiálltak a takarékos, ellenséget felőrlő stratégia mellett. Károly ráadásul korábbi segítségének
[[1373]]-ban az angolbarát [[IV. Jean de Bretagne|IV. Jean]] bretagne-i herceget is sikerült kiszorítani birtokáról. A bretonok régóta rossz szemmel nézték, hogy uruk az angolokkal paktál, és kikötőiben rendszeresen kisebb-nagyobb angol csapatokat enged partra szállni. 1373 márciusában aztán az addigi néhány száz főnél jóval nagyobb erők, mintegy két-kétezer íjász és fegyveres szállt partra [[William Montecute|Salisbury grófjának]] vezénylete alatt. Ekkora sereg természetesen nem érkezhetett a herceg tudtán és beleegyezésén kívül, így V. Károly a tartomány megtámadása mellett döntött. A breton nemesség zöme a szintén bretagne-i származású du Guesclin és de Clisson mellé állt a harcban, így a herceg már [[1373]]. [[április 28.|április 28-án]] jobbnak látta elmenekülni. A francia-breton erők a tartomány szinte egészét meg tudták szállni, az angol helyőrségek csak [[Brest]], [[Auray]], [[Bécherel]] és [[Derval]] erődjeiben tartották magukat.
| |||