„Medgyes ostroma (1534)” változatai közötti eltérés

a
commonsban is megtalálható
(→‎Az ostrom: nyelvhelyességi hibák korrigálása)
a (commonsban is megtalálható)
Medgyes bevétele után Szapolyai üres kincstára megtöltésére igyekezett megszerezni a hadizsákmányt, mert Gritti kormányzósága alatt egyszer sem folyósított jövedelmet. Elsődlegesen a kivégzett Dóczy várából vitették ki az értékeket, majd Dobó Ferenc zsákmányából is sarcot vettek. A Gritti kíséretében levő [[görögök|görög]] és [[zsidók|zsidó]] szolgáktól, s kereskedőktől is elszedték javaikat és értékeiket.
 
[[Fájl:Martinuzzi (Fráter) György olajfestmény után Pollak metszete.jpg|200px|bélyegkép|Martinuzzi (Fráter) György]]
Gritti halálát Magyarországon mindkét tábor hívei kitörő örömmel fogadták. Ferdinándot [[október 3.|október 3]]-án értesítették a kormányzó haláláról. Ferdinánd és [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Habsburg Mária]] özvegy királyné ettől kezdve abban reménykedett, hogy majd Szulejmán Szapolyai ellen fordul és végre minden akadály elhárul az elől, hogy az egész [[Magyar Királyság]] Habsburg kézbe kerüljön. A remények ezúttal sem teljesültek, noha Gritti halála miatt Velence is Szapolyai királysága ellen fordult.<br>
Szulejmán környezetéből egyedül csak Pargali Ibrahim volt, akit bosszú fűtött barátja halála miatt. Szulejmán nem tett a ennek érdekében semmit, hanem csak „enyhén” elmarasztalta Szapolyait. Ibrahimnak már nem lehetett nagy beleszólása a hatalomba, sőt az ő napjai is meg voltak számlálva. Ibrahim ajánlotta be Grittit a Portánál, ezzel pedig ha nem is közvetlenül, de érintve volt abban, hogy a velenceiek alaposabb betekintést nyertek Gritti révén a török ügyekbe. Gritti azonkívül a Szulejmán fő ellenségének tartott Habsburg Ausztria felé is közeledni próbált. Szulejmánnál erősödött [[ukránok|ukrán]] feleségének [[Rokszolana|Rokszolanának]] a befolyása, aki [[1536]]-ban rávette férjét, hogy ölesse meg Pargalit. Pargali halálával Szapolyainak nem kellett már félnie Szulejmán büntetésétől, bár a Habsburg diplomácia a rágalom eszközével is megpróbálta ellene hangolni a szultánt, ahogy halála után a [[váradi béke]] beárulásával emlékét is igyekeztek befeketíteni. De mert az Oszmán Birodalom érdeke úgy kívánta, szövetségese „eltévelyedés”-ét megbocsátotta neki. Velence is rövidesen háborúba bonyolódott az Oszmán Birodalommal.