„Nagy emigráció” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
→‎Letelepedés Franciaországban: mellékjeles betűk, zöldből kék hivatkozások
32. sor:
===Letelepedés Franciaországban===
[[Fájl:MWP 1830 Le réfugié polonais.jpg|thumb|jobbra|250px|Franciák fogadnak egy sebesült lengyel emigráns katonát.]]
Bem terveinek megfelelően a legtöbb emigráns Franciaországban telepedett le. A főleg az elitből képződött első csoportjaik már 1831 októberében megérkeztek ide. Akárcsak korábban Németországban, úgy francia földön is nagy örömmel fogadták a vándorokat, sőt az ünneplésbőlünnelésből a polgárokon kívül a hadsereg és a Nemzeti Gárda is kivette a részét.
 
Az emigráció megérkezése [[I. Lajos Fülöp francia király|I. Lajos Fülöp]] francia királyt kényes helyzetbe hozta, mivel sem saját lakosságával, sem az emigrációt előidéző hatalmakkal, Poroszországgal, a Habsburg Birodalommal és az Orosz Birodalommal nem kívánt szembekerülni. A menekülteket kezdetben [[Avignon]]ban gyűjtötték össze egy menekülttáborban, ahol 1832 márciusában már 1200 emigráns élt. A későbbiek folyamán hasonló táborokat létesítettek [[BesanconBesançon]], [[ChateaurouxChâteauroux]], [[Bourges]], [[Le Puy-en-Velay|Le Puy]], [[Bergerac (Dordogne)|Bergerac]], [[Salins]] és más településeken is. Az emigránsok kisebb csoportokra osztása nagyban segítette a beilleszkedésüket. Általános, egyenlő és közvetlen választások útján olyan helyi közösségeket hoztak létre, mint a Lengyel Tanács ''(Radę Polaków)'' vagy a Katonai Tanács ''(Radę wojskową)''.
 
A kivándorlás miatt kezdetben feszült volt az európai politikai helyzet, s Franciaország komolyan gondolta azt, hogy a lengyel haderőt fel fogja használni egy esetleges háborúban. Ám ahogy enyhült a nemzetközi légkör, a [[lengyel légió]] elvesztette a jelentőségét a franciák szemében.
40. sor:
[[1833]] tavaszán tovább folytatódott a lengyelek szétosztása, aminek következtében mintegy 100 vidéki kisvárosban néhány tucat főből álló újabb kolóniák jöttek létre. Fokozatosan eltűnt a franciák lelkesedése is, s hamarosan napirendre került, hogy a menekülteknek megélhetést biztosító munka kell. A korábban rendeletileg megítélt segély összegét időközben a felére csökkentették, ami még nehezebb pénzügyi helyzetbe hozta az emigráns felkelőket. Sokan vállaltak munkát, de voltak olyanok is, akik egy újabb háborúban vagy forradalomban bízva továbbra is arra vártak, hogy visszatérhessenek harcolni a szabad Lengyelországért.
 
Franciaország mellett kisebb kolóniák jöttek létre a német államokban, [[Belgium]]ban (kb. 200 fő), [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniában]] (700 fő), [[Svájc]]ban (50 fő), valamint [[Skandinávia|Skandináviában]], az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban, [[Törökország]]ban és [[Algéria|Algériában]].
 
==Politikai csoportok==