„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés

A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. {{refhely|Új Magyar Lexikon}}
 
A reneszánsz természetfilozófia jellegzetes formája volt a [[panteizmus]], mely első markáns képviselője [[Nicolaus Cusanus]] volt.<ref>Boros Istvánː A filozófia klasszikusai, 2001, 103. o.</ref>
 
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). {{refhely|Új Magyar Lexikon}}