„Pleisztocén–holocén becsapódási esemény” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Diszkusszió: Amerikában a villásszarvú antilop él |
a →Diszkusszió: puma |
||
145. sor:
[[Kép:Arch1 clovispoints2.jpg|bélyegkép|balra|200px|Clovis [[lándzsa]]hegyek]]
Említettük, hogy a kihalás főleg a nagyemlősöket érte és a kisebb termetű fajokat kevésbé. Azonban számos érdekes kivétel is akad. A [[bölény]], a [[puma (állatfaj)|puma]], a [[jávorszarvas|jávor]]- és [[rénszarvas]], a [[barna medve]] és a [[jegesmedve]] vagy az [[villásszarvú antilop]] például nem pusztultak ki. Nehéz kérdés, hogy ezek az emlősök miért maradtak volna életben, ha a többi kipusztult? Ahhoz, hogy ezt a kérdést részletesebben megértsük a „Blitzkrieg vagy becsapódás” kérdés szempontjából, nem árt tudnunk, hogy milyen állatfajokat és hol ért a kihalás.
Az észak-amerikai és az európai veszteséglista (lásd: alább) feltűnő jellegzetességei, hogy mennyire szelektív volt a kihalás, az, hogy szinte azonos fajok maradtak fenn Európában és Észak-Amerikában, milyen sok, kifejezetten [[sztyepp]]lakó (tehát nem a jeges övezetben lakó állat) és egykor mérsékelt, illetve meleg mérsékelt övben lakó állat pusztult ki. Az arktikus, hideg égövi fajok (itt értsd: a jeges, ill. jégfedte területek lakói) nagyobb veszteség nélkül vészelték át a hideg Dryas-periódust. Még az is látható, hogy Észak-Amerika faunája sokkal gazdagabb volt (mint a mai afrikai) az európainál, a veszteségek is nagyobbak, de arányaiban is több a kipusztult állat.
| |||