„Latin nyelv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
417. sor:
Az ókori Római Birodalomban a görög nyelven kívül az egész birodalom nyelve a latin volt, és a közigazgatás nem vette figyelembe a provinciák nyelveinek sajátosságait. Bár a császárkor óta a nép által beszélt nyelv fokozatosan megváltozott, az irodalmi nyelv a birodalom bukásáig megmaradt. Ez a standard nyelv az arany- és ezüstkori írók nyelve volt. Ezután a latin nyelv megmaradása a bencés rendhez kapcsolódik, akiknek munkájuk révén sikerült a klasszikus irodalom hatalmas részét átmenekíteni. Az egyház folytatta az irodalmi latin nyelv használatát. Nagy Károly, aki a ''translatio imperii'' elve alapján a szent római birodalom eszméjét tűzte ki céljául, indította el a latin nyelv első reneszánszát. Ettől kezdve kerül be a latin az államok közigazgatásába.
A középkori Európa nagy részén [[lingua franca|közvetítő nyelv]] volt, ami az élet minden területére (a liturgiától a hivatalos ügyintézésen át az államok között megkötött paktumok nyelvezetéig) kihatott, majd a latin nyelvnek ezen univerzális, közigazgatási funkciója később Európa országaiban fokozatosan megszűnt (legelőször Franciaországban 1539-ben a [[villers-cotterêts-i rendelet]] által, legkésőbb Magyarországon 1844-ben). A latin nyelv ezután egészen a 18. század elejéig a tudományos munkák szinte kizárólagos nyelve volt.<ref>A középkor utáni latin nyelvet neolatinnak nevezik, bár más rendszerezésben a 17. századtól számítják, így a középkor és a késő újkor közé eső intervallumot reneszánsz latinnak hívják.</ref> A [[vesztfáliai béke]] volt az utolsó, kizárólag latinul megírt nemzetközi okirat.<ref>{{CitLib|aut=Wilfried Stroh|tit=Meghalt a latin, éljen a latin!|subtit=Egy nagy nyelv rövid története|loc=Budapest|red=Typotex|ann=2011|isbn=978-963-2794-22-8}}</ref> A 18. század elejéig a békeszerződéseket az adott nemzeti nyelv mellett latinul is megszövegezték (pl. az [[utrechti béke (1713)|utrechti béke]] esetében). A felvilágosodás során Nyugaton a latin szerepét a francia vette át, így a latin ezelőtti tudományos szerepében a 19. század második feléig csupán azokban az országokban maradt meg (ideológiától függetlenül), amelyeknek nyelvét nem sokan ismerték, vagy politikai szerepe akkoriban csekély volt (Skandinávia, német fejedelemségek, Közép-, Kelet-Európa, Oroszország).
=== A latin nyelv és a közoktatás ===
| |||