„Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov” változatai közötti eltérés

'''Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov''' ''([[orosz nyelv|oroszul]]: Николай Андреевич Римский-Корсаков)'' ([[Tyihvin]], [[1844]]. [[március 18.]]<ref group="j">[március 6. a régi naptár szerint]</ref> – [[Ljubenszk]], [[1908]]. [[június 21.]]<ref group="j">[június 8. a régi naptár szerint]</ref>) orosz [[zeneszerző]], az [[orosz ötök]] tagja.

 

 

1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. Megnősült, [[Nagyezsda Nyikolajevna Purgold]]{{wd|Q4394673}}ot, a szintén sikeres zongoraművészt és zeneszerzőnőt vette feleségül. Mindeközben szorgosan átdolgozta addigi műveit, de új kompozíciókat is szerzett. Befejezte első operáját, ''[[A pszkovi lány]]t''. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. 1867-ben elkészült az első orosz szimfonikus költemény, a ''Szadko'', majd a ''Szerb fantázia'' és a ''II. szimfónia (Antar)'' következett. Az 1880-as évtizedben történt meg nagy zeneszerzői magára találása. Olyan művek születtek ebben az időszakban, mint a ''Májusi éj'', a ''[[Hópelyhecske]]'', az átdolgozott ''[[Szadko]]'', a ''[[Mozart és Salieri (opera)|Mozart és Salieri]]'', a ''[[Cári menyasszony]]'', a ''[[Mese Szaltán cárról]]'', a ''Seherezádé'', az ''Orosz húsvét'' stb. A közönség ünnepelte, és hivatalosan is elismerték munkásságát. Utolsó operája a [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] nyomán írt ''[[Az aranykakas]]'', amelyet a cenzúra tiltása miatt csak halála után, 1909-ben mutathattak be. Infarktusban halt meg.