„Érmelléki löszös hát” változatai közötti eltérés

Az Érmelléki löszös hát 2-4 kilométer mélyen húzódó medencealjzatát [[metamorf kőzetek]] építik fel, erre települt az Ős-Ér [[pleisztocén]] kori [[hordalékkúp]]ja. A felszín közeli rétegeket [[Álmosd]]tól északra löszös [[homok]], másutt a mélyebben fekvő löszöshomok-rétegekre települt típusos lösz alkotja. A [[Létavértes]] és [[Bagamér]] vidéki lápok pangó vizei [[gyepvasérc]]ben bővelkednek.<ref name=Kistáj>{{CitLib|tit=Magyarország kistájainak katasztere|edi=Második, átdolgozott és bővített kiadás|ass=Szerkesztette Dövényi Zoltán|red=MTA Földrajztudományi Kutatóintézet|loc=Budapest|ann=2010|isbn=978-963-9545-29-8|pag=259–262}}</ref>

A síkságlöszhátvidék bár a tökéletes [[síkság]]ok közé tartozik, felszíne enyhén hullámos, löszös platóhalmok és löszmélyutak, valamint rétegvízi források völgyfőjéből kiinduló [[derázió]]s völgyek váltják egymást. Kis területe dacára a többi Berettyó–Körös-vidéki kistájhoz képest relatíve nagy a legmagasabban (145,8 m) és legalacsonyabban (99 m) fekvő pontjai közötti szintkülönbség. Átlagos relatív reliefe 5 m/km², északkeleti részén ennél is nagyobb. Orográfiai tekintetben a szomszédos [[Nyírség]]gel rokonítható, jellemzőek a szél alakította (eolikus), délnyugati irányban egyre gyakrabban a víz alakította (fluviális) felszínformák. A [[Berettyó]] síkjától tereplépcső határolja el.

A [[Közép-Tisza-vidék|Közép-Tisza]] keleti vízgyűjtőjéhez tartozó Érmelléki löszös hátat északnyugati határával párhuzamosan a [[Konyári-Kálló]] (67 km, 669 km²) felső szakasza szeli át, délről az [[Ér (folyó)|Ér]] (111 km, 1562 km²) 9 kilométeres hazai szakasza kíséri. További jelentős vízfolyása a Konyár–Esztár–Pocsaji-csatorna (12 km, 63 km²). A Nyírség felől érkező Kálló ágain hóolvadáskor, az Éren kora nyáron jelentkezik nagyvíz. A táj két mesterséges tava a [[Bagaméri-víztároló]] (109 ha) és az [[Álmosd–Kokadi-víztároló]] (50 ha). A talajvíz 4-6 méter mélyen található, a 200 méter alatti, gyakran erősen vastartalmú rétegvíz helyenként bőséges.<ref name="Kistáj"/>

Mérsékelten meleg kistáj, az átlagos évi hőmérséklet 9,9-10,0 °C között alakul, a vegetációs időszakban az átlaghőmérséklet eléri a 16,9-17,1 °C-ot is. A nyári hőmérséklet-maximum sokévi átlaga 34,0 és 35,0 °C, míg a téli hőmérséklet-minimum –16,5 és –17,0 °C között mozog. Az évenkénti napsütéses órák száma kb. 2000, amelyből a nyári évnegyedre átlagosan 800-810, a télire mintegy 175 órányi napsütés esik. A csapadékmennyiség éves átlaga 560-580 mm között alakul, ezzel mérsékelten száraz éghajlatú kistájaink közé tartozik. A hótakarós napok száma évi akár a 40-42-t is elérheti. Az uralkodó szélirányok az északi, az északkeleti és a délnyugati.<ref name="Kistáj"/>

Az uralkodó talajtípus a kistáj területének 70%-át borító, kedvező víz- és tápanyag-gazdálkodású alföldi mészlepedékes [[feketeföld|csernozjom]], amely – a további 3%-nyi területet fedő réti csernozjommal együtt – magyarországi viszonylatban rendkívül kedvező minőségű földet biztosít a szántó- és legelőművelésre. A Dél-Nyírséggel határos területeken a csernozjomot [[futóhomok]] (13%) és foltokban humuszos [[homok]] (2%) váltja fel, ezek az alacsony földminőségi kategóriájú elsősorban erdő- és szőlőművelésre alkalmasak. Számottevő még az Érmelléki löszös háton a kovárványos barna erdőtalajok területe (11%), amelyen elsősorban szántóművelés folyik.<ref name="Kistáj"/>

Növényföldrajzi szempontból a kistáj típusos természetes élőhelyekben szegény, ún. agrársivatag. Egyes löszplatókon és a Pocsaji-kapunál foltokban száraz gyepek, sztyepprétek, a bagaméri forrásoknál és a Kálló-vízrendszer tározóin pedig kisebb vizes élőhelyek, fűzlápok maradtak fenn. A száraz gyepek jellemző állományalkotó fajai a [[tavaszi hérics]], az [[élesmosófű]]{{Wd|Q5114912}}, az [[öldöklő aszat]]{{Wd|Q15594724}}, a [[magas kígyószisz]]{{Wd|Q1456551}}, a [[bugás macskamenta]]{{Wd|Q1721165}}, a [[nagy szádor]]{{Wd|Q160068}}, a [[recés szádor]]{{Wd|Q159910}}, a [[selymes boglárka]], a [[kunkorgó árvalányhaj]]{{Wd|Q163369}} és a [[fogaslevelű bükköny]]{{Wd|Q50891930}}. A nedves rétek növénytárulásainak jellemző fajai az [[árpasás]]{{Wd|Q163331}} és [[mezei gólyaorr]]{{Wd|Q157585}}, a lápos területek állományalkotói a [[keskenylevelű békakorsó]]{{Wd|Q195416}}, a [[rostostövű sás]]{{Wd|Q157940}}, a [[zsombéksás]], a [[békaliliom]], a [[mocsári orbáncfű]]{{Wd|Q159259}}, a [[vidrafű]] és a [[nádi boglárka]]. A telepített erdőkben gyakori a [[lazavirágú nefelejcs]]{{Wd|Q10500904}}. A korábban honos [[nagyezerjófű]], [[piros kígyószisz]] és [[pusztai árvalányhaj]]{{Wd|Q160008}} mára eltűnt.<ref name="Kistáj"/>

A kistáj lakosságának maximumát 1960-ban érte el, azóta a népesség mintegy harmadával visszaesett a 2001-es {{szám|11858|főre}}, illetve a 2011-es {{szám|11756|főre}}. Népsűrűsége [[alföld]]i viszonylatban átlagos (63,9 fő/km², 2011), településhálózata ritkás (2,2 / 100 km²). A kistájon található négy településből egyedül a szerény központi funkciókkal rendelkező [[Létavértes]] városi jogállású. Az Érmelléki löszös hát további települései [[Álmosd]], [[Bagamér]] és [[Kokad]].<ref name="Kistáj"/>

==ForrásokJegyzetek==